Két kérdést tennék fel: Ha ez a film 1951-es és megtévesztésig hasonlít egy másik azonos című filmre... akkor mi lehet az igazság? .. a cikk alján beágyazva a film újraforgatott változata?
Ez az 1951-es fekete-fehér science fiction film nem véletlenül áll az AFI legjobb sci-fi filmek listáján az ötödik helyen, hiszen egyike a műfaj legnagyobb klasszikusainak, amiből később számos modern sci-fi táplálkozott. Az első volt azon filmek sorában, amelyek az idegeneket az embernél nemcsak műszakilag, de érzelmileg és spirituálisan is fejlettebbnek ábrázolja, akik ebből kifolyólag megmenthetik vagy akár el is pusztíthatják a Földet és vele együtt az egész emberiséget. A film egy olyan idegen látogatóról, Klaatu-ról szól, aki azért érkezik a Földre robotjával, hogy átadjon egy fontos üzenetet az emberiségnek.
1950-ben járunk Washingtonban, amikor egy idegen repülő csészealj száll le a város központjában. Egyedüli utasát Klaatu-t (Michael Rennie) kiszállásakor rögtön lelövi egy ideges amerikai katona. Ekkor jön elő az űrhajóból Gort, a hatalmas robot, aki nem csak feltámasztani képes Klaatut, de még a tankokat és minden egyéb fegyvert is képes megolvasztani és eltüntetni a katonák kezéből. Klaatu, aki egyébként teljesen úgy néz ki, mint egy ember, egy fontos üzenetet szeretne átadni a Föld minden népének, de ezt megakadályozza a nemzetek közötti bizalmatlanság és féltékenység. Üzenet átadása helyett nagyon gyorsan az amerikai kormány fogja lesz, amely nem érti meg, hogy ezzel milyen veszélynek teszik ki az egész emberiséget. Klaatu megszökik a kórházból, és annak érdekében, hogy jobban megismerje az embereket, és azt, hogy miből fakad azok egymás iránti bizalmatlansága. Klaatu Mr. Carpenter néven egy családi panzióba költözik, ahol többek között megismerkedik Helen Bensonel (Patricia Neal) és kisfiával Bobbyval (Billy Gray) valamint Jacob Barnhardt professzorral (Sam Jaffe). Mindeközben a szenzációhajhász média mindenfélével megrágalmazza Klaatut, aminek hatására pánik tör ki az emberek között. Klaatu végül felfedi magát és elmondja, hogy a galaxis őrei az emberiséget egy nagyon agresszív fajnak látják, akik veszélyesek a galaxisra. Ha az emberiség továbbra is provokatívan viselkedik, akkor Gort – aki egy szuper képességgel ellátott robot -, el fogja pusztítani a Földet annak érdekében, hogy a galaxis békéjét megőrizze.
Már a tartalomból és film elkészítésének évéből (1951) kitalálható, hogy az üzeneteit erőteljesen meghatározta a hideg háború időszaka, amelyben az USA és a Szovjetunió kölcsönösen az atombombával és egymás elpusztításával fenyegetőztek. Azonban a film nem ragad le ennél az alapfelállásnál, hanem továbblép ezen és az egész emberiséget, az emberi fajt helyezi mikroszkóp alá. Mindezeken túl a film a mondanivalóját és üzeneteit profetikus hangon adja át. Klaatu azért érkezik a Földre, hogy elmondja az emberiségnek, hogy a galaxisban úgy gondolják, nem való az éretlen emberiség kezébe fejlett fegyver, mert nem csak magukra, de az egész galaxisra nézve veszélyesek lehetnek. Klaatu (és ezzel együtt a film is) egy kalap alá helyez morálisan mindenkit a Földön (az amerikaiakat és szovjeteket is), ami csak azért mehetett át a cenzúrán, mert Klaatu megfigyelései és következtetései általános formában fogalmazódnak meg a filmben, és amelyeket egyfajta vallásos fantáziába ágyaztak.
A filmet és ezzel együtt az emberiséget Klaatu, azaz egy kívülálló szemszögéből láthatjuk, aki nem rendelkezik az emberiség gyarlóságaival és érzelmi sebezhetőségével. A film ambiciózussága a legtöbb sci-fi-től eltérően nem látványában és a trükkökben nyilvánul meg, hanem abban a szándékában, hogy radikálisan megváltoztassa a nézők (az emberiség) szempontját, és utat mutasson egy magasabb szintű morális és etikai tudatossághoz.
A filmet le lehetne egyszerűsíteni a világbéke, a nemzetek felettiség és tolerancia manapság talán már a virágkorán túllévő „progresszív” szentháromságára, azonban a képlet ennél bonyolultabb, mivel mintha a film a végére minden addigi álláspontját leépítené.
A film alatt végig olyan érzésünk lehet, mintha az oly módon próbálná spirituálisan megérinteni a nézőjét, ahogy mondjuk Gandhi és a hozzá hasonló történelmi alakok próbálkozott ezzel a maguk idejében. A film végére azonban korántsem lesz egyértelmű, hogy ezeknek az utópisztikus ideáknak a győzelme valóban az emberiség javát szolgálná-e. Már csak azért sem, mert a film szerint a tudósok, tehát az emberiség egy szűk csoportja lehetne az, aki irányt mutat a buta és rémült tömegeknek, ami nem egyéb, mint a jelenlegi elit (politikus) leváltása egy másik elitre. Márpedig a filmben ez lenne a módja egy magasabb rendű bölcsesség és felnőttség elérésének. Így a film megváltozott formában ugyan, de megmarad elitizmus mellett, ami ebben a konkrét esetben már csak azért is kétséges lenne, mert ugye a tudósok azok, akik a tömegpusztító fegyvereket az emberiség kezére bocsátották, tehát az intelligencia korántsem biztos, hogy bölcsességgel párosul esetükben.
A film ráadásul nem csak az elitizmus megmaradása miatt nem ad kielégítő választ, de még a világbéke vonalában is ellentmondásos, hiszen a film végső üzenete, hogy Klaatu a bolygók szövetségét képviseli, amely készen áll arra, hogy elpusztítsa a Földet, hogy megállítsa az erőszakot. Legalább annyira fából vaskarika, mint a békeharc.
„Az univerzum egyre kisebb lesz minden nap, és a egyetlen csoport fenyegetését sem lehet sehol eltűrni.”
(Mindenesetre a régi tudományos-fantasztikus filmekben néhol felfedezhető volt valódi tudomány is. Itt is látható egy jelenet, amiben Klaatu kijavítja illetve kiegészíti Bernhardt professzor mindenféle matematikai-fizikai egyenleggel teleírt tábláját, amelyek egy valódi problémát, a háromtest-problémát írják le.)
Azért, hogy ideológiailag ne tűnjön túl balosnak a film, a vallási vonal is megtalálható, és hasonlóan erős részt képez a filmben, mint a tudósoké. Klaatu karaktere ugyanis Jézust szimbolizálja, míg Gort, a nagy hatalommal bíró robot pedig magát istent. Klaatu isten üzenetét közvetíti, és békét akar hozni a Földre, akit aztán az emberek ugyanúgy megölnek, mint ahogy Jézust keresztre feszítették, hogy aztán mindketten feltámadjanak. Nem csak a legfontosabb cselekedeteik, az üzenetátadás, a halál és feltámadás, de számtalan kisebb jel is erre utal. Ilyen például az, amikor Klaatu megszökik a kórházból, és egy Carpenter nevű katona ruháját lopja el. Carpenter ácsot jelent magyarul, amely foglalkozást Jézus Józseftől tanult. Klaatu John Carpenternek nevezi magát, így a monogramja megegyezik Jézus Krisztuséval (Jesus Christ angolul).
Persze a téma óvatos tálalása ellenére a cenzúra miatt egy helyen meg kellett változtatni a filmet. Abban a részben, amikor Helen megkérdezi Klaatut, hogy Gortnak végtelen hatalma van-e az élet és halál fölött, akkor Klaatu elmagyarázza, hogy Gort csak átmenetileg keltette élelre, mert „az” a hatalom már foglalt a Mindenható által. A cenzúra ugyanis istenkáromlásnak fogta fel az eredeti verziót, amiben Gortnak, egy robotnak teljes hatalma van. Ezen változtatás - na meg a film saját üzeneteit leépítő jellege - miatt aztán a film kicsit lógva hagyja a nézőit, ami mondjuk nem is baj, hiszen az lenne a furcsa, ha ez nem így történne, és megkapnánk a végére a nagy tutit. Így viszont nem tudjuk, hogy a véges hatalommal rendelkező Gort által feltámasztott Klaatu meddig fog még élni, és mivel ő jelképezi Jézust, az sem világos, hogy akkor most megváltotta-e az emberiséget vagy sem.
Az idegen lényekkel operáló sci-fik-ben általában kristálytiszta az, hogy ki a „jó” és ki a „rossz”. Ez itt ebben a filmben nem teljesen egyértelmű, már csak azért sem, mert nincs konkrét „rossz” főszereplő, ugyanis csak emberek vannak, akik a filmben mindenfélék lehetnek. Lehetne persze az amerikai kormány a rosszfiú, aki elfogja Klaatut, vagy a katona, aki lelövi, de valójában ezek arctalan karakterek, vagy ha nem is arctalanok, de személyük nem lényeges, és valójában nem eredendően rosszak. A kormány abban a téves hitben üldözi Klaatut, hogy megvédi az országot, a katona is hasonló okból, de leginkább félelemből cselekszik. A filmekben megszokott jók és rosszak közötti konfliktust itt leginkább az érzelmileg és értelmileg érett és bölcs emberek képviselik, akik szemben állnak az emberiség nagyobbik részével, akiket olyan negatív érzelmek vezetnek, mint a félelem vagy az agresszió.
A pozitív szereplők központjában persze Klaatu áll, aki már-már természetfeletti, de semmiképpen sem emberi békességgel és nyugalommal rendelkezik. Ő egy krisztusi karakter, aki köztünk él, hal, feltámad, miközben a békét hirdeti. Ő a mi idealizált és tökéletesített hasonmásunk. A film során számos alkalommal láthatjuk az ő szemszögéből az erkölcsileg elbukott embereket, akiken néha mintha fanyarul szórakozna magában. Őt nem érdeklik az emberek közötti piti és kicsinyes harcok, civódások, ő csak a teljességgel foglalkozik.
Klaatu mellett Barnhardt professzor a film másik intelligens és kicsinyességtől mentes karaktere, aki egy Einstein-típusú figura a filmben, és aki Klaatuhoz hasonlóan kívülállónak tűnik az emberek között.
Mellettük Helen, a fiatal özvegy mutat még érzelmi érettséget, aki csak sugalmazva ugyan, de mintha Klaatu romantikus társa lenne, bár nyíltan nem történik semmi közöttük. Mint általában a spirituális vezetőket, úgy Klaatut sem ábrázolja párkapcsolatban ez a film, mivel az olyan emberi gyarlóság, ami nem megengedhető egy spirituális vezetőnél (legalábbis a közvélemény előtt).
A film forgatókönyvét Edmund H. North írta Harry Bates Farewell to the Master c. novellájából. A szkript és a film üzenetei elég összetettek, főleg abban az értelemben, hogy a valójában semmi sem az, aminek a felszínen látszódik. A film elején és közben folyamatosan kapjuk a válaszokat, hogy aztán a végén kiderüljön, hogy valójában nincsenek válaszok. Ha ez tudatos volt, akkor remek forgatókönyvről beszélhetünk, ha viszont véletlenül alakult így, akkor inkább csak paradoxonok sorozatáról.
A film zenéjét Bernard Herrman, Hitchcock kedvenc zeneszerzője szerezte, ami egészen kiváló és különleges volt a maga idejében, ugyanis a hagyományos hangszerek mellett (hegedű, cselló, basszusgitár) speciális – ma már talán ismeretlen – eszközöket is alkalmazott, mint például a theremin, ami egy korai elektronikus hangszer volt és amelyet a kezelője fizikai érintés nélkül irányított.
A film operatőre Leo Tover volt, aki megmutatta maga korában, hogy extravagáns speciális effektek nélkül is lehet látványos filmet készíteni, bár ezt manapság már más kategóriába esik, ugyanakkor a csészealj landolása Washington központjában még talán ma is megállja a helyét.
Klaatut Michael Rennie angol színész játssza, akit legfőképpen amerikai ismeretlensége miatt választottak a szerepre, és aki ezáltal még jobb volt az „idegen” szerepében. Ez volt karrierje legfontosabb szerepe.
Robert Wise filmje felfogható egy olyan vízióként, ami megmutatja, hogy milyen lehetne az emberiség érettebben, de felfogható egy utópisztikus tanmesének is a spiritualitás hatalmáról, a világbékéről, a leszerelésről, vagy éppenséggel a nemzetek felett álló kormányról. Ez utóbbi gondolat mintha egyre aktuálisabb és közben egyre népszerűtlenebb is lenne (legalábbis Európában), mindenesetre a film az aktualitását nem veszítette el a hideg háború befejeződésével. Ha a készítők tudatosan építették le a film folyamán felmerült üzeneteiket, akkor azt mondom, hogy zseniális, ha mindez nem volt tudatos, akkor ez valószínűleg azért történt így, mert utópisztikus gondolkodás közepette nehéz érzékelni a paradoxonokat, és akkor már kevésbé zseniális, ugyanakkor mindenképpen egyedi és nagy hatású sci-firől beszélünk. Nem véletlenül nézték a tévében éppen ezt a filmet a Függetlenség napjában a részeges pilóta gyerekei a lakókocsijukban. Amit egyébként én is mindenkinek csak javasolni tudok, függetlenül attól, hogy látványban ez a 65 éves film nyilvánvalóan nem versenyezhet a modern sci-fikkel.
forrás
Amikor megállt a Föld
The Day the Earth Stood Still
amerikai sci-fi kalandfilm, 111 perc, 2008
Klaatu (Keanu Reeves) a világűrből érkezett a Földre, és űrhajójával a Central Parkban száll le. Különös tervvel áll elő, mellyel meghökkenti és elborzasztja a világot. Szerinte a bolygónk rendkívül rossz állapotban van. Ezért mindent elpusztít, hogy azután a most élő fajok klónjaival újra benépesítse a Földet. Úgy véli, hogy az embernek nincs helye ebben a világban, ugyanis őket tartja felelősnek a jelenlegi katasztrofális állapotért. Klaatu robotjai hamarosan működésbe lépnek, és úgy tűnik, senki sem képes megállítani a pusztítást. Senki, hacsak nem Helen (Jennifer Connelly).
Bemutató dátuma: 2008. december 11.Forgalmazó: InterCom
Jupiter
Szaturnusz
Erről bőveben 
kép: