A Mahábhárata (Szanszkrit nyelven: महाभारत; nemzetközi átírással: Mahābhārata, teljes címe Mahábháratajuddham. Jelentése: „Bharata leszármazottainak nagy küzdelme” vagy „Bharata nagy nemzetségének harca”) ősi, mintegy háromezer éves, szanszkrit nyelvű hindu eposz. Mintegy 500 millió hindu számára jelenti a kultúra gyökereit. Százezer versszakával a világirodalom leghosszabb alkotása, nyolcszor hosszabb mint az Iliasz és az Odüsszeia együttvéve.
| „Bharata nagy nemzetségének harca” |
 |
| részlet a Mahábhárata egy 18. századiillusztrált kéziratából |
|
| Szerző |
Vjásza (?) |
| Eredeti cím |
महाभार |
| Megírásának időpontja |
Kr. e. 4. század (?) |
| Nyelv |
szanszkrit |
| Témakör |
a Bhárata-nemzetség legendás harcai |
| Műfaj |
eposz |
| Részei |
18 könyv (parvána) |
További információ:
A teljes filmsorozat megtekintése:
A filmsorozat egyes epizódjai - a folyamatos fordításának megfelelően -
6 naponta kerülnek fel honlapunkra.
(...mert hat nap alatt teremtetett ... A Világ!)
Utolsó frissítés dátuma: 2020.06.23.
az 1. rész feltöltésének dátuma: 2016. 08. 27.
Köszönjük
áldozatos munkáját!
A Mahábhárata eposz eddigi legjobb feldolgozásának, a 2013-ban készült 267 részes sorozat főcímdala:
Abhimanyu hősies küzdelme mindenkit ámulatba ejtett. Még fegyvereitől megválva, halálra sebzetten is nagy pusztítást végzett az ellenség sorai között, azonban a támogatástól elzárva sorsa meg volt pecsételve. Az ifjú harcost áldozati állatként mészárolta le az erkölcstelen túlerő.
Egy nap Arjun a harci képzésről hazatérve várandós feleségének a Chakra-vyuha hadi formációba való betörésről mesélt. Mivel a téma felettébb untatta, Subhadra elaludt, s a kitörés taktikáját már nem hallotta. Emiatt esett csapdába Abhimanyu a Kurukshetrai csatában.
Sindhu királya, Jayadrath, miután Draupadi elrablásával kudarcot vallott és a Pándavák megszégyenítették, ott helyben szigorú lemondásokba kezdett. Elégedetté téve az Úr Mahadevát 1 napra olyan erejű áldást kapott, mellyel Arjunán kívül a Pándavákat képes lesz feltartóztatni.
A helyzet egyre feszültebb. Arjun távollétében csak Abhimanyu képes feltörni az áthatolhatatlan hadi formációt. Még az édesanyja méhében hallott ennek tudományáról apjától, s csodálatos módon emlékezni is tudott rá, köszönhetően előző életében elért lelki emelkedettségének.
Arjunának száműzetése alatt született fia, Abhimanyu nagybátyjánál, Vasudev Krishnánál nevelkedett. Ügyessége, ereje és hősiessége legyőzhetetlenné tette. Duryodhan mégis szerette volna őt holtan látni, még az öt Pándava halála előtt. S erre meg is volt az aljas terve.
Az erényesek jóslatai igaznak bizonyulnak. Bhisma nagyatya testének több száz pontján átdöfött nyílak ágyán fekszik, a Kaurava testvéreket Bhíma írtja rendületlenül. Vajon Vasudev Krisna szavai is beteljesülnek, és az öt Pándaván kívül tényleg senki nem marad életben? Még az olyan jámbor és ártatlan fiúk sem, mint Abhimayu?
Bhíma az nap 20 Kaurava testvért küldött Yama, a halál személyiségének birodalmába, mellyel hozzátartozóikat a bánat óceánjába taszította. De egy háború nem csupán boldog győztesekből és meggyötört vesztesekből áll. A halál mindkét fél soraiból gyűjti áldozatait, válogatás nélkül.
Bhisma elestével a háborúban Karna is megmutathatja harci képességeit. Félelmetes szekérharcos, azonban Arjunával nem lesz könnyű neki elbánni. Mivel a 100 Kaurava testvér a nagyatya jelenléte híján védelmező nélkül maradt, a dühös Bhíma könyörtelenül tizedeli őket.
A Pandavák és Kauravák harci guruja, Dróna szinte örömmel nyugtázta, hogy nem őt nevezték ki a Kuru csapatok élére. Már fegyvereit csomagolva készült a tábor elhagyására, azonban a sorsa elől, hogy a csatamezőn legyen lefejezve a számára kijelölt személy által, ő sem menekülhetett.
A hadvezérré kinevezett Karnak első útja Bhisma nagyatyához vezetett. A győzelem áldását már nem kaphatta meg tőle, de számára a halál utáni hírnév is nagyon fontos volt, melyért a haldokló ősz vezér a tisztességes harcot határozta meg ellenérték gyanánt.
Ha bár Bhisma nagyatyát a Pandavák ölték meg, vagyis fektették nyílágyra, családi sátrukban nagy a gyász. Duryodhan azonban gyorsan túl tette magát legyőzhetetlen vezérük elvesztésén, és lendületes gorombasággal osztja ki a szerepeket a kővetkező napi ütközethez.
Bhisma korábban olyan áldást kapott, hogy az általa kiválasztott időpontban hagyhatja el a testét. Mivel a nap pályájának iránya nem volt megfelelő egy magasabb rendű testcserére, lemondásainak erejével testét és lelkét egyben tartva várt egy kedvezőbb időpontra.
Bhismát teljesen elborították Arjuna lövedékei. Nem volt olyan pontja a testének, ahol két ujjnyinál ritkábban meredeztek volna a nyilak. Végül nem bírta tovább, és a Kauravák legnagyobb döbbenetére elõrebukott, és elterült. Mozdulatlanná dermedt teste nem érintette a földet: úgy feküdt a belõle kiálló temérdek nyílvesszõn, akár egy ágyon.
Bhismát csakis Arjuna tudta legyőzni, de ehhez a feladathoz még neki is szüksége volt testvérei emberfeletti teljesítményt igénylő támogatására, valamint Sikandi jelenlétére, kinek támadásait a nagyatya nem volt hajlandó viszonozni.
Napkeltekor kezdetét veszi egy szokatlan vadászat. Az egy napra férfivá változott nő vadászik a félistenek által is rettegett Bhismára, akit ráadásul az egész Kuru hadsereg védelmez.
A védikus társadalomban a férfiak egyik fő feladata a nők védelmezése. A legyőzhetetlen Bhisma végzetét valójában az ominózus kockajáték alatti tétlensége okozta Draupadi királynő meggyalázása idején, s utolsó éjszakáján emiatt könnyes szemekkel kért bocsánatot unokáinak makulátlanul tiszta feleségétől.
Habár Bhisma nagyatya a Hastinapuri trón védelmét nem adta fel, az életéről hajlandó volt lemondani. Míg a fegyvereit a magasban tartja, legyőzhetetlen, de nőre nem emel kezet. Sikhandini női mivolta miatt ki lett tiltva a csatatérről, viszont előző életében kapott egy áldást, miszerint ha szándékai erkölcsösek, 1 napra férfivá válhat.
Vasudev Krisnát annyira felbőszítette Bhisma nagyatya konoksága, hogy képes lett volna fogadalmát megszegve elpusztítani őt pusztán egy leszakadt szekérkerékkel.
A Pandavák tehetetlenül nézik Bhisma nagyatya szenvtelen pusztítását. Seregükből 5 aksauhinit, azaz 70 %-át 3 nap alatt kiírtotta, és úgy tűnik, senki sem képes megállítani (egy aksauhini 21 870 szekérből, ugyanennyi elefántból, 109 350 gyalogos katonából és 65 610 lóból áll).
Duryodhan csalódott, mert Bishma őméltósága elfogta ugyan Yudhishthirt, de nem ölte meg. A táborban mások előtt megszégyenítve olyan fogadalmat kényszerít ki belőle, ami mindenképpen fájdalmat fog okozni a nagyatya szeretteinek szívében.
Yudhishthir egy nagyobb hadosztállyal Hastinapur felé megindulva Bhisma nagyatya figyelmét vonta magára. Arjuna harci guruja, Drona mester képességeit kötötte le fia, Ashwatthama ostromlásával. A többi már csak Bhímán múlott. Hogy még naplemente előtt szét tudja-e zúzni buzogányával Duryodhan koponyáját.
Duryodhan seregei olyan túlerőben vannak, hogy a Pandaváknak fondorlat nélkül esélyük sem lenne a győzelemre. Cselük célja a Duryodhant védelmező nagy szekérharcosok pozíciójukból történő elmozdítása, majd az egyedül maradt vezér Bhíma általi kivégzése.
Hogy ne szegje kedvét a katonáknak a sorozatos veszteség, a kővetkező napi csatából mindenképp a Pandaváknak kell győztesen kikerülni. Habár a túlerővel szemben mindenki tanácstalan, Vasudev Krisnának van egy mentő ötlete. Egy cselvetes, ami persze a talpig becsületes Yudhishthir számára elfogadhatatlan.
A 15 éves Uttar életét feláldozva mentette meg Yudhishthir királyt, s adott esélyt a Pandaváknak a háború folytatására. Azonban ahhoz, hogy legyen valamire való esélyük a végső győzelemre, a nagyatyát mihamarabb meg kell ölniük.
A Yudhishthir király elfogására induló csapat megállítására Arjuna fia, Abhimayu vállalkozott, aki rögtön a rettenthetetlen Bhisma őméltóságát hívta csatába. A nagyatya megrökönyödve szembesült helytelen döntése eredményével. Éppen azt a személyt kell a halál birodalmába küldenie, akit legszívesebben az uralkodói trónon látna.
Egy győztes háborúnak akkor van igazán értelme, ha van kivel ünnepelni, és van ki előtt kérkedni. Duryodhan megpróbálja rövid úton győzelemre vinni a seregét, amire már az első nap kiváló alkalma nyílik a Nagyatya zseniális hadászati képességeinek köszönhetően. Nem sok választja el attól, hogy elfogja Yudhishthir királyt.
Vasudev Krisna beszélt az Abszolút fenségéről, megmutatta univerzális formáját, valamint közölte Arjunával, hogy a háború résztvevőit Ő már halálra ítélte, szóval így is, úgy is meghalnak. Barátja csak eszköz lehet e feladat, e pusztítás végrehajtásában. Arjuna szert tett a legbizalmasabb tudásra, melynek köszönhetően minden kételye szerte foszlott. Kezdetét veheti a vérontás.
Arjuna a sankhya-jóga révén megtudta, hogy ő egy lélek. Halhatatlan és csak egy ideig él e halandó testben. A karma-jóga révén megtudta, hogy aki a tettek gyümölcsének vágyáról lemondva cselekszik, annak az élete békességgel és sikerrel telik meg. A bhakti-jóga révén megismerte az Úr előtt való meghódolás fontosságát, mégsem látja a csatatéren összegyült harcosokat Vasudev Krisna szerves részének. Ezért arra kéri Őt, mutassa meg számára a halhatatlan eredeti formáját.
A jámbor Arjuna részvétet érezve, a pusztító háború kővetkezményeit előre látva, és az erőszakos, bűnös tettek visszahatásának elkerülése érdekében nem akar részt venni a harcban. Vasudev Krisna azonban a magasztos Karma jóga tudományán keresztül elmagyarázza neki, hogy éppen akkor fog bűnösen cselekedni, ha tétlen marad.
– Mi a lélek, Madhava? És hogyan lehet megérteni?
– Ahogy az ember szekeret használ, ugyanúgy használja a lélek a testnek nevezett eszközt.
A test révén tapasztalja meg az örömöt és a bánatot.
De a lélek nem azonos a testtel. A test elpusztulhat. De a lelket nem lehet elpusztítani…
A háború ugyan elkerülhetetlen, Arjuna mégsem tudja magát teljes egészében átadni a harcnak. Barátja a tanításába kezd. Egy olyan perspektívából láttatja vele a körülményeket, melynek fényében a parányi élőlény elképzelt fontossága a valódi méretére zsugorodik.
Vasudev Krisna, barátja kérésére szekerüket az öldöklésre váró két sereg közé hajtja. A nemes szívű, és együttérző Arjunát megrendíti a mindkét oldalon álló rokonai látványa. Kétségek merülnek fel benne a háború hasznát illetően, ezért a világ legkiválóbb harcosára igazán nem jellemző módon, kire milliók lemészárlásának feladata vár, könnyes szemmel, és remegő ajkakkal barátjához fordul lelki támaszért. Vasudev Krisna válaszul neki lát, hogy elmondja a Bhagavad gítát.
Elérkezett a háború első napja. Arjuna szekerét Vasudev Krisna hajtja, elfoglalva ezzel egy olyan pozíciót, ami messze a rangján aluli. Karna azonban nem indul csatába. A Kuruk táborában várja Bishma nagyatya elestét.
Kunti anya szíve meghasad két fia iránti aggodalmában, akik a egymás megölésére tettek fogadalmat anélkül, hogy tudhatták volna, ők valójában testvérek.
Nakul és Sahadev rettentő erejű nagybátyját és annak félelmetes seregét fondorlatos csellel Duryodhan a maga oldalára állította. Így tengernyi serege 11:7 arányban van a jámbor Pándavákéhoz képest.
“A tisztesség megalapozásához becstelen eszközöket használnak. Az igazság védelmezéséhez hazugságokat állítanak. Az élet védelmében elfogadják a halált. Az új teremtés megszilárdításához a régit eltörlik.”
Karna egy kés segítségével megvált vele született páncéljától, s így ő is legyőzhetővé vált. Egy áldást azonban ő is kapott. Egy fegyvert, amelyik mindig célba talál.
Karnát vele született páncélja és fülbevalói legyőzhetetlenné teszik. Ezért Indra, a félistenek királya, Arjuna apja elhatározza, hogy koldus brahmanának öltözve adományként elkérni tőle. Karna soha nem utasítja vissza azt, legyen akár álruhában, aki alamizsnáért hozzá fordul.
A háború kezdetéig már csak néhány nap van hátra. Annak kimenetelét nagy mértékben befolyásoló tényezők azonban éppen ebben a néhány napban rendeződnek el.
A csatatérre érkező seregek vezérei megállapodnak a háború szabályaiban, ami valójában az ősi hagyományok felidézése. Ezek szerint férfi harcos nem támadhat nőre. S mivel a Pandavák tábornoka Sikhandini, úgy tűnik, már az ütközet kezdete előtt megnyerték a háborút.
Mivel a békéltető tárgyalások nem hoztak eredményt, a több millió fős seregek útnak indultak Kuruksetra szent zarándokhelyére, mely minden szempontból a legalkalmasabb színtér egy ilyen monumentális öldöklés lebonyolítására.
A társadalom királyai, vezetői számára rendkívül fontos az önbecsülés, melynek gerincét a szavahihetőség, az adott szó feltétel nélküli betartása alkotja. Ez alól olyan ok adhat felmentést, mely a köz érdekét, a Legfelső akaratát szolgálja. Ehhez emelkedettebb tudatszint szükséges, melyet Karnának már nem sikerült “megugrani”.
A hír igaznak bizonyult. Karna édesanyja valóban Kunti anya, azonban ez csöppet sem segített a már amúgy zavaros helyzeten. A háború küszöbön, s a gátlástalan Duryodhanával szemben álló trónkövetelői szerep most épp a lekötelezettje és legjobb barátja, Karna nyakába látszik hullani.
Karna tudomást szerez születésének valódi történetéről, sajnos azonban egy olyan személytől, akinek alapos oka van meggyőzni őt, hogy felhagyjon Duryodhan támogatásával.
Vasudev Krisna fogságba ejtése szintén kudarcba fulladt, amitől az arrogáns Duryodhan még jobban megzavarodott. Egyedüli lehetőség a kijózanítására már csak az lehet, ha Karnát sikerülne meggyőzni, hogy ne támogassa tovább barátját. Ezt elérni azonban talán csak az édesanyja lenne képes.
Duryodhan nem volt fogékony a békeajánlatra, de annak még a legenyhébb válfajára sem. Viszont Vasudev Krisna szavai éppen eléggé felbosszantották ahhoz, hogy ne álljon el eredeti tervétől és megpróbálkozzon a lehetetlennel.
A Vasudev Krisnát Hastinapurba érkezésekor mézes-mázas szavakkal a palotájában meghívó Duryodhant hideg zuhanyként érte a visszautasítás, ami csak a kezdete volt a békekövetként érkező Govinda ellentmondást nem tűrő, fájdalmasan tiszta, őszinte és igazságos szavainak.
Mire Draupadi kész elfogadni dharmáját, pozíciójával járó szent kötelességét, hogy a társadalom békéje és jóléte érdekében feláldozva családi ragaszkodását, a becstelen zsarnokok elleni háború mellett foglaljon állást, melyben az áldozat többek között a fiai halálát is jelentené, férjeitől váratlanul azt hallja, hogy az őt a kötelességére, az áldozatvállalásra biztató Vasudev békekövetként Hastinapurba indul.
Vidur a Kuruk békeköveteként Virat városába indul, s ezzel az úttal Sakuni egyre közelebb kerül azon terve megvalósításához, hogy a háború számára kedvezőtlen kimenetelét okozható tényezőket megsemmisítse.
Vasudev Krisna Mathurába érkezik, ahol a szenvedő polgárok nagy örömmel, Kamsa és csatlósai pedig nagy ellenszenvvel fogadják. Krisna nem tud más lenni, mint aki valójában, minek köszönhetően tetteivel egyre jobban kétség ejti ellenségeit.
Kamsa tudomást szerez Vasudev 7. és 8. fiának hollétéről. Csapdát állítva nekik Mathurába invitálja őket egy birkózó versenyre. Krishna sejti, hogy valószínűleg már soha nem térhet vissza szülőfalujába.
A védikus szemlélet szerint minden cselekedet mögött egy személy áll, legyen az akár egy olyan természeti jelenség, mint az esőzés. Ha azonban a tevékenységgel megbízott személy büszke lesz hatalmára, a felhatalmazást adó Legfelsőbb Úr megleckézteti. Ez történt akkor is, amikor Krishna felemelte a Govardhan hegyet.
Vasudev Krishna békés falusi életének mindennapjai boldogan teltek, azonban gonosz nagybátyjának közelsége nem csak rá, hanem egész népére veszélyt jelentett, ezért a közösség elhatározta, hogy a Yamuna túlpartján, Vrindavanban keres menedéket.
Devaki nyolcadik gyermeke és egy csodás elrendezés folytán végül a hetedik is megmenekül. Vasudev rövid időre kiszabadul a börtönből és egy közeli faluban egy jó barátja segítségével helyezi biztonságba a védtelen kis Krishnát.
A Matsya királyság udvarában egy este a lelki béke megteremtése érdekében az udvari dalnok történetet mesél. Mégpedig Vasudev Krishna születésének történetét, ami sajnos elég szomorúan kezdődik. Krishna 7 idősebb testvérét nagybátyja, Kamsa rögtön a születésük után a falhoz csapja.
Az ügyes Shakunit végül nem menesztik Hastinapurból, sőt a dolgok épp úgy alakulnak, ahogy azt korábban eltervezte. A királyi udvar beleegyezett, hogy Vasudev Krishnát békekövetként fogadják.
Dhritarashtra király nem tud belenyugodni fiai halálának jóslatába, ezért Bhisjma nagyatyánál vesz menedéket. Sajnos azonban, ahogy már korábban többször, valószínűleg most sem lesz képes követni a bölcs nagybácsi tanácsát.
A Császárnő elveszett. S mivel védelmezői már korábban szolgasorba jutottak, a megátalkodott Dusshasan, bátyja parancsára gond nélkül be tudja rángatni a hajánál fogva a gyűlésterembe.
A kocka tétje csak olyasmi lehet, ami (vagy aki) a fogadó fél büszkesége. És hát kire lenne az immáron Yudhishthir ‘szolga’ a legbüszkébb, mint a földkerekség legvonzóbb hölgyére, feleségére, Draupadi Császárnőre.
A vallásosság, a tisztesség négy alappillére, a tisztaság, a kegy, a lemondás és az igazmondás a korszakok erkölcsi degradációjával szép lassan eltűnik. Yudhishthir idejére a tisztesség támasza már csak az igazmondás maradt, melyhez való ragaszkodásának eredményeként úgy tűnik, hogy a Császár mindent elveszít. Sőt, még annál is többet.
Sahadev után a harmadik öccs, Arjuna lett a kockajáték tétje. Elvesztésének nem is az volt a legfájdalmasabb része, amikor hercegi méltóságként a szolgák közé kellett ülnie, hanem hogy az univerzumszerte híres Gandiva íjat, melyet Agni Dev, a tűz félistene készített a hatalmába kerített Khandavprastha erdő illúziójából, legfőbb riválisának, Karnának kellett átadnia.
Yudhishthir sorra veszíti el tétjeit. Sakuni bűverejével szemben esélye sincs. A játszma a józan ész sikolyaira többször félbe szakad ugyan, de egy láthatatlan felsőbb erő hatására előbb-utóbb mégiscsak folytatódik, mind jobban és jobban alámerülve az erkölcstelenségbe.
Duryodhan feltett szándéka, hogy unokatestvérét a világ császárává lett Yudhishthir királyt minden vagyonából kiforgassa, s jól tudja, hogy amíg a testvérei az oldalán állnak, az öt Pandava nincstelenül is bármilyen gazdagság meghódítására képes. Öccseit kockajátékon próbálja elnyerni, amire az ördögi ügyességű Sakuni nagybácsi támogatásával igen jó esélyei vannak.
A kockajátékot minden józan gondolkodású ember, élükön Bhisma nagyatyával és Yudhishthir Császárral, ellenezte. Az ellenkezés és a számtalan józan érv ellenére a játszma valahogy mégis megrendezésre került.
Nyílt titok, hogy a Pandavák Hastinapuri meghívása és a kockajáték Duryodhan és Sakuni egy újabb cselszövése. De hogy milyen elvetemült célt tűztek ki maguk elé arra még álmában sem merne gondolni senki.
“A sikeres ember erényei nem csökkentik mások irigységét, hanem növelik.”
A Pandavákat pompás fogadtatás várja Hastinapurban, mint ahogyan az áldozatra szánt állatot is jól lakatják áldozat előtt.
A jó emberismerő Vasudev Krisna felhívja a Pandavák figyelmét arra, hogy a kontrollálatlan érzékű Duryodhannak köszönhetően biztosan számíthatnak még nehéz pillanatokra. “Az emberek szíve is úgy szárnyal a vágyak szelein, akár a papírsárkány. Ha az irányító zsinór kicsúszik vagy elszakad, a szívet széttépik a vágyak zord szelei. Megbolondul tőle.”
Duryodhan számára az Indraprasthai látogatás igen keserűen végződött. Már csak egy hajszál választotta el attól, hogy bánatában öngyilkos legyen. Bosszúra vágyott. Sajnos azonban örök “jóakarójával” is összerúgta a port.
Shisupal látszólag méltatlan büntetésének okán Duryodhan párbajra hívta ki Vasudev Krisnát, mely meggondolatlan tettet még a semmilyen bűntől vissza nem riadó nagybátyja, Sakuni is elítélt.
Shisupal eredetileg 4 karral és 3 szemmel született. Születésekor egy égi hang azt jósolta, hogy e különleges adottságok akkor fognak eltünni, mikor Shisupalt majdani végzete kezébe veszi. Egyszer a gyermek idősebb unokatestvére, Krisna ölében ült, mikor két karja és harmadik szeme eltűnt. Ekkor édesanyja rimánkodni kezdett Krisnához, hogy ne bántsa. Krisna Megígérte, hogy 100 sertést el fog tűrni tőle. A történet szerint Krisna már jóval több mint 100 sértést bocsátott meg neki, de hogy a Rajsuya áldozat ne szennyeződjön be, valamit tennie kellett…
Karnából újra király lett, melynek hírével igencsak meglepte odaadó feleségét. Engesztelésül engedélyezte számára, hogy ne költözzön a királyi rezidenciára, hanem otthon maradjon anyósa és apósa védelmében.
A rettegett uralkodó, Jarasandha kihívására Bhíma és kísérői bráhmana álruhába öltöztek. A tervük sikerült, a vérre menő birkózásra sor került ugyan, de kilétük sokáig nem maradhatott titokban.
Duryodhan segítségére hű barátja, Karna sietett, aki könnyedén csapdába ejtette Jarasandhát. Sakuni terve végül biztató mederbe kezdett terelődni, melynek megvalósulásához a leendő császár csupán egyetlen feltételt szabott. A félelmetes erejű Karna is hódoljon be előtte királyként.
Sakuni és unokaöcssei végül Jarasandha börtönében kötöttek ki. Életük már csak egy hajszálon függ. A sors különös elrendezése, hogy a Pandavák épp Jarasandha megtámadására készülnek.
A bosszúvágy Sakunit újabb, egyre merészebb tervek szövögetésére készteti. Mivel a Yadavákkal nem sikerült formális szövetséget kötnie, jobb híján a legerősebb ellenségüket próbálja megkörnyékezni.
Az őt férj feleségének szerepét vállalva Draupadi komoly vezeklésnek vetette alá magát. Ezért érthető, hogy e nehéz helyzetben egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy még egy feleségtárssal is fölvegye a versenyt férje figyelmének elnyeréséért.
Vasudev Krisna leleményességének köszönhetően Subhadra Arjunával kelt egybe. Mivel Sakuni nagybácsi terve így kudarcba fulladt, mérgében a Hastinapuri és Dwarakai dinasztiákat próbálta egymásnak ugrasztani. Ha ez sikerül, mivel Indraprastha nem független Hastinapurtól, Arjunának mégis fegyvert kell emelnie legjobb barátjára.
A házasságra vonatkozó védikus szabályok a menyasszonyrablást ksatriyák számára elfogadhatónak tartják. Azonban a rablásra vállalkozó vakmerő vitéznek a násznép esetleges támadására is számítani kell. Arjuna nem akart harcolni kedves barátjának családja ellen, viszont Subhadra és Duryodhan frigye számára is elképzelhetetlen volt.
Nincs annál kétségbeejtőbb egy hajadon számára, mint mikor más választ számára férjet. Vajon Subhadra esetében is ez fog történni, annak ellenére, hogy fiatalabb bátyja, Vasudev Krisna az élőlények legfelsőbb jóakarója és jótevőjeként híres?
Duryodhan trónért vívott harcának sokadik aljas csele sem hozott kézenfogható eredményt. Habár Arjuna 1 évre száműzésbe vonult, ez idő alatt újabb szövetségeseket szerzett 2 új házassága révén, hovatovább Vasudev Krisna támogatásával a száműzés végére talán még egy harmadik is köttetik.
Draupadi kezét Arjuna nyerte el, mégis, hogy férjeként a társaságát élvezhesse, két hosszú évet kell várnia. Azzal, hogy kötelessége teljesítése közben megzavarta bátyja és Draupadi együttlétét, a két év újabb öt évvel egészült ki, aminek egy évét vezekléssel és lemondással teli magányos vándorlással kellett eltöltenie a vadonban.
Karna Indraprastha kapujában épp a barátja ellen harcba induló Pándavákba botlik bele, s mivel az édesanyjukon kívül senki nem tudja, hogy ők valójában testvérek, a helyzet rögtön elmérgesedik.
Kunti anya levelet küld Indraprasthába, melynek kézbesítése a sors különös elrendezése folytán épp a trónjáról frissen lemondó Karnára vár. A kettőjük kapcsolatát, habár vérrokoni eredetét titok övezi, mindig a szeretet és tisztelet gyengédsége hatja át.
A Pandavák közül Duryodhan uralkodói ambícióira a legkiválóbb íjász, a legképzettebb harcos, Arjuna jelentett igazi veszélyt. Vele nyíltan csak a szintén nagyon képzett Karna mert szembe szállni, akinek támogatása Kunti anya megsértésével igencsak kétségessé vált.
Az Indraprasthai sikerek hallatán Hastinapurban egyik alattvalónak sem volt tovább maradása. A kétségbeesett Duryodhanon megint csak a csavaros eszű nagybátyja segített. Cselüknek a lakosokon kívül sajnos Kunti anya is áldozatául eset, mely erkölcsteleség mellett már Karna sem tudott szó nélkül elmenni.
Nemes jellemével és harcászatbeli jártasságával a középső Pandava elégedetté tette a mennyek királyát, kinek áldásával Yudhishthir egy olyan virágzó királyságnak lehetett rövid időn belül a tulajdonosa, ami még a messze földön híres Hastinapurnál is különb volt.
Arjuna harcba száll isteni apjával, mely küzdelem csatatérré változtatja Takshaka erdejét… A bajban derül ki, hogy ki az igaz barát, és az is, hogy a démonikus mentalitású barátok mennyire számíthatnak egymásra.
Az új hazába való érkezés nem volt zökkenőmentes. Kígyók hada támadt a gyanútlan emberekre. A jámbor és bölcs Yudhishthir király azonban a probléma gyökerét szem előtt tartva nem rájuk haragudott, ami igencsak meglepte az esemény életben maradt résztvevőit.
A Pandavákhoz új birodalmukba való távozásukkor lakosok tömegei csatlakozott, mely igencsak kétségbeejtette Duryodhant. A ravasz Sakuni azonban e rájuk nézve igen szégyenteljes tényből másodpercek leforgása alatt hasznot kovácsolt.
Dhritarashtra király kitűnő stratéga lévén sem Bhisma nagyatyát, sem a sógornőjét nem engedte elmenni Hastinapurból. Így biztosította be, hogy bármilyen gaztettet is hajtsanak végre a fiai, a Pándaváknak még véletlenül se jusson eszébe a birodalom megtámadása.
Bhisma nagyatya Dritarastrának tett ígéretével nagy áldozatot hozott, melynek oka pusztán a Pandavák boldogulása volt. Az öt testvér feleségükkel szintén nagy áldozatot hozott, mely Bhisma nagylelkűségét majdhogynem fölöslegessé tett. A sorsát azonban senki nem kerülheti el.
Bhisma nagyatya egész életében a dharma, a becsület és a tisztesség megszilárdításáért küzdött a Kuru dinasztiában, s mivel közel, s távol ez volt a legtekintélyesebb királyság, így az egész Arya térségben. A birodalom ketté osztása apropóján a visszavonulás mellett dönt, azonban Dritarastrának sikerül egy olyan fogadalmat kicsikarnia belőle, ami valószínűleg a végzetét is okozza.
A Pandavák fogsága nem tartott sokáig. A dühös Bhisma nagyatya gyorsan megnyitotta számukra a szabadulás kapuit. Duryodhana királyi ambicióinak alapja egyedül csak a ravasz Sakuni mesteri húzása miatt nem vált köddé.
Még ha a leglogikusabb megoldás is, a birodalom kettéosztása senkinek sem volt ínyére. Különösen a mohó Duryodhannak nem, aki rögvest a Pandavák lefogatására bátorította a királyt.
A Pandavák száműzésére Yudhishthir a tőle megszokott higgadtsággal reagált. Ügyük mellett Bhisma Őméltósága is kiállt, amit Duryodhan és bácsikája természetesen nem nézett ölbe tett kézzel. Hastinapur királyi udvara rövid időn belül csatatérré változott.
Draupadit a nem mindennapi erényességét elismerő félistenek áldása kísérte esküvője során. Mindegyik esküvő után visszanyerte a szüzességét, hogy makulátlanul járulhasson soron következő vőlegényével az áldozati tűzhöz. Egy, csak a külsőségekből következtetést levonó, beavatatlan személy ugyan mit érthetett meg ezen emelkedett lelkek tetteiből. Nem csoda hát, hogy a nagy Bhisma rövid időre szintén tévesen ítélte meg a helyzetüket.
A Pándavák jámbor természetük és az igazságossághoz való ragaszkodásuk révén az alattvalók és a királyi udvar elöljáróinak megbecsülését egyaránt kivívták ugyan, de úgy tűnik, közös házasságuk felettébb erkölcstelennek tűnő tettével még a legidősebb testvér trónörökösi jogát is elvesztették.
Bhisma nagyatya az utolsó pillanatban akadályozza meg Hastinapur koronájának Duryodhan fejére kerülését. Jól érthetően azt is elmagyarázza, miért nem habozott volna akár a fegyvereit is használni e cél eléréséhez. Az öt Pandava hamarosan haza érkezik. A fogadásuknál kiderülő Bhíma emberevő szörnnyel való házasságánál már csak az okoz nagyobb meglepetést, hogy az öt testvért egy nőt vett feleségül.
Az ifjú házasok érzékeny búcsút vettek szeretteiktől, hogy útnak induljanak Hastinapurba, ahol a kötelesség diktálta törekvéseik miatt újabb nehézségekre számíthattak. Dhritarástra király a fia iránti ragaszkodása okozta gyengesége miatt ismét figyelmen kívül hagyta felesége józan tanácsait, és a koronázás mellett döntött.
Kunti anya fájó szívvel vált meg fiaival kapcsolatos kötelességeinek stafétabotjától, s adta azt aggódva ifjú feleségük kezébe. Hastinapurban Duryodhan szüleit érzelmi bizonytalanságba taszító csapdáját bontogatta mesterien, mellyel minden etikát nélkülöve került közelebb és közelebb a hatalom megszerzéséhez.
Bár az öt férjjel való házasság még korunk liberalizált, szabados házassági szokásainak szemszögéből is felettébb furcsa, Draupadi számára, döntésének mögöttes szándéka miatt a felsőbb tekintélyek mégis erkölcsösnek fogadták el. Drupad király lánya boldogsága miatt aggódva a ceremónia előtt újabb kérdéseket vetett föl, melyre válaszként a házasulandoló felek, frigyük sikere érdekében a házasság hét esküje mellé kiegészítő fogadalmakat tettek. Eközben a haza érkező Duryodhan kétségbeesetten újabb alattomos tervet észlelt ki nagybátyjával a korona megszerzéséért.
Draupadi férjválasztó története a célegyenesbe fordul. A Pandavák kilétére fény derül. Drupad azonban még így is ki van kelve magából a lányára váró megaláztatások miatt, melyekért egyértelműen az öt testvért okolja. Vasudev Krisna azonban kedvesen emlékezteti azokra a nem mindennapi áldásokra, melyeket éppen ő kért lánya születésekor. “Rendelkezzen a világ minden tisztátalanságával, tekintse őt a világ mégis tisztának!”
Drupad király dühében képes lett volna bráhmanát is ölni, ami a védikus kultúrában a lehető legsúlyosabb bűn. Bár az igazság fényében valószínűleg megenyhült volna, Draupadi, tiszteletben tartva vőlegénye(i) álcáját, mégsem beszélt róla. A Pandavák és anyjuk szintén megzavarodott a kialakult helyzettől, melyben vér szerinti nagyapjuk, Vyasadeva sietett segítségükre bölcs tanácsaival.
A fivérek önzetlen természetüknél fogva a kiélezett helyzetre csupa olyan megoldásokat találtak, melyben vállalt lemondásaik hallatán az ember szíve csak még jobban összeszorul. Elképzeléseivel egyedül Draupadi járt közel a megfelelő megoldáshoz, kit az édesapja az utolsó pillanatban haza vitt.
Kunti anya látatlanban olyan utasítást adott a fiainak,. melynek követése egy józan ítélőképességű ember számára majdhogynem lehetetlen. Ráadásul a felelősség nagy része Draupadira hárul. Hogyan tudná megőrizni erényességét 5 férj mellett. Arról nem is beszélve, hogy a jóslatok szerint a tűzből született hajadont a legerényesebb hölgyek egyikeként fogja számon tartani a történelem.
A Pandavák maguk mögött hagyva a diadallal végződő leánykérőt, az ünneplést és a királyi pompát, elindulnak, hogy a frigyre édesanyjuk áldását is megkapják. Útközben fény derül kilétükre, és arra is, hogyan kell kiengesztelni egy feleséget a családi béke érdekében.
Sakunit és Duryodhant felettébb bántja a fiatal bráhmana megszégyenítő győzelme, kiváltképp azért, mert közben rájönnek, hogy ő valójában a halottnak hitt Arjuna. Sakuni lázadást szít az összesereglett királyok és hercegek között, akik a büszkeségükön esett csorba miatt igen könnyen kaphatóak erre.
A viadalon végül Arjunára is sor került. A végzetes lövés előtt nem mulasztott el hódolatot ajánlani Drupad királynak, valamint két leányának, mely miatt a macsó hercegek nevetségének tárgyává vált. Arjuna higgadtan olyan szólt vissza, amivel valószínűleg egy életre belopta magát a gyengébbik nem szívébe. Hasonlóan Vasudev Krisna is, kinek kifinomult szavai annál mélyebbre döftek sógora dölyfös szívébe.
Mialatt a férjválasztó ceremónián folyik a dráma, s Draupadi feje fölött szép lassan oszladoznak a viharfelhők, a Pandavák akaratuk ellenére Kampilya felé veszik az irányt, hogy sorsukat beteljesítsék.
Ugyan a férjválasztó ceremónia próbatételét Arjuna képességeire szabták, a feladat teljesítésére még egy íjász, Karna is képes volt. A versengő hercegek közül ő került sorra, habár a főnyeremény, Draupadi kezét elkötelezettsége miatt barátjának, Duryodhanának ajánlotta. A riadt és kétségbeesett Draupadit csak másodpercek választják el egy életnyi gyomorforgató szenvedéstől.
Vasudev Krisna csak mint néző jelenik meg a férjválasztó ceremónián. Kezdetét veszi a versengés, és ahogy arra számítani lehetett, a hercegek sorra hagyják el megszégyenülésük helyszínét.
Draupadi megfejtette a neki szánt vőlegény titkát, sajnos azonban a férjválasztó ceremónia megkezdésére Arjuna már távol járt a város határaitól. A nehéz próba teljesítésére, a mozgó hal szemének tükörből való eltalálására rajta kívül talán csak Karnak képes, aki ha meg is nyerné a versenyt, a menyasszony kezéről valószínűleg a kevély Duryodhan számára mondana le.
A férjválasztó ceremóniára érkező vendégek között ott van Duryodhan is, aki először ki másba botlik bele, mint legfőbb ellenlábasába, a nagy erejű Bhímába. Habár Bhíma álruhában van, rögtön lerí róla, hogy nem sok köze van a jámbor bráhmanák egyszerű, lemondással teli életéhez.
Draupadi hercegnő férjválasztó ceremóniáján egy hatalmas birodalom 108 legkiválóbb királyaiból és hercegeiből választhatja ki a számára legmegfelelőbbet. De vajon akad köztük olyan? És persze Drupad király apai gondoskodásának köszönhetően tulajdonképpen már van egy határozott jelölt, Ardzsúna, akiről csak jót hallani, akire mindenki szeretettel gondol. De vajon ki ő egyáltalán? Hogy néz ki? Meg fogja tudni nyerni a versenyt? És ami a legfontosabb: életben van-e?
Duryodhant a korona várományosává szentelik. Így már büszkén és egyesek szerint jó eséllyel indulhat a világszép Panycsála hercegnő kezének elnyeréséért. A Pandavákat, szerencsétlen helyzetük ellenére, sorsuk szintén egyre közelebb sodorja Draupadi férjválasztó ceremóniájához.
Bhíma és Hidimba fia megszületett. A gyermek legalább annyi örömet hoz anyja életébe, mint amennyi bánatot. Közben a Kuruk királyi udvarában Duryodhan tovább folytatja trónkövetelő törekvéseit. Céljának elérése már szinte karnyújtásnyira van. Legalábbis úgy tűnik.
Noha az embereknél jóval erősebb ráksaszák rendelkeznek misztikus hatalommal, tudnak ide oda röpködni bármiféle eszköz segítsége nélkül, képesek lenyűgöző égi formákat magukra ölteni, mégis égre meredő hegyes fülükkel, szájukból kiálló hatalmas agyaraikkal és vérszomjas emberevő szokásaik igazán visszataszító lények. Nem csoda hát, hogy Bhíma tétovázott Hidimbá feleségkénti elfogadásában.
Most, hogy Drupad megszabadult a csökönyös büszkesége okozta illúziótól, a dolgok a helyükre kerültek. Gyermekkori pajtása iránti barátsága újra a régi, lánya irányában pedig fellángolhat apai szeretetének tüze. Mivel Draupadi eladó sorban van, az apának kötelessége megfelelő férjet találni a számára. S vajon ki más lenne megfelelőbb, mint a halottnak hitt Arjuna. És mivel halottnak hitt, a párválasztó ceremóniára való meghívása igényel némi körültekintést.
Az emberevő szörnyek, a ráksaszák királya egyre türelmetlenebb. Húga tétovázásából rájön, hogy Hidimba bele habarodott a hatalmas Bhímába, s megfenyegeti, hogy ha nem iparkodik, a Pandavák áldozati oltárán neki is helyet szorít majd.
Draupadi, “aki se nem alacsony, se nem magas, se nem sovány, se nem kövér, akinek göndör haja kékesen fekete, s a szeme olyan, mint az őszi lótusz levele, akinek testéből liliomillat árad, s olyan szép, mint a szerencse istennője, aki minden női tökéletesség birtokában van, aki utoljára tér nyugovóra és elsőként kel reggel, hogy férje örömére és kedvére legyen, aki olyan vonzó, hogy mindenki boldog lenne, ha megkaphatná”, elhagyja az apai házat, hogy megtudja, mik az erősségei és mi élete célja.
Két emberevő szörny, Hidimb és húga, Hidimbá vetett szemet az illúzióerdőbe tévedt Pandavákra. Bátyja elküldte Hidimbát, hogy gyönyörű női formában csalja tőrbe a “finom falatokat”, de találkozásukkor Kupidó nyila valahogy más irányba tereli az eseményeket.
Draupadi, nővére érdekeit szem előtt tartva megpróbálta apját jobb belátásra bírni. A helyzet csak rosszabbra fordult. Rövid időn belül a városfalon kívül találta magát. Habár akaratlanul ugyan, de apját megsértett, mégis azt a lekicsinylő hozzáállást, melyet apja a nők felé tanúsított, igazságtalannak tartotta. Bizonyítani akart, s ebben épp az a titokzatos “idegen” lesz a segítségére, akivel a tónál búslakodva találkozott..
Az őt és apját ért sértések megtorlásáért áldozatokat bemutató Drupad a félistenek áldása gyanánt két lányt is kapott, kik jelenléte csak vereségére emlékeztetik. Lányai semmiféle megbecsülést nem kapnak tőle, mely önértékelésük szempontjából maga a kudarc.
Az illúzióerdőből közönséges emberi halandónak nincs kiút. A Pandavák e ténybe beletörődvén a hosszú meneküléstől kimerülve leheveredtek, s várták, hogy az emberevő szörnyek rátaláljanak vélt vacsorájukra.
Az öt Pandava és édesanyjuk tovább bujdosnak. Elérnek harci tanítójuk frissen szerzett birodalmába, ahol elsőként az épp Duryodhannal szövetséges Asvatthamába botlanak. Menekülőre fogják a dolgot, de sajnos rossz irányba. Véletlenül az emberevő ráksasza, Hidimba illúzióerdejében sikerül menedéke lelniük.
A tűzből született leányt, aki látszólag rendelkezik a világ minden tisztátalanságával, s a világ mégis tisztának tekinti, akik folyton olyan helyzetbe kerül, ami bárkinek kedvét szegné, mégis bátor marad, és bátorít másokat, aki a legszebb nő a világon, úgyanakkor kihangsúlyozza mások szépségét, aki újra és újra igazságtalansággal szembesül, mégis az igazság illatát árasztja, apja igencsak kelletlenül fogadja.
A két nagy szent lelki érdemeinek eredményeként az áldozati tűzből megszületett Drupad király bosszúra éhes fia. A király az eredménnyel elégedetten, mit sem törődve a szentek kéréseivel, már épp távozni készült, mikor maga a tűz maradásra kényszerítette, azt sugallván, hogy a lány elfogadása nélkül az áldozat nem teljes.
Az erdőben bujdosó Pandavák véresre kínzott bráhmanákba botlottak, akiktől meglepve hallottak Drupad áldozati ceremóniájáról és a születendő lányról, aki nemcsak Panchal sorsát fogja megváltoztatni, hanem az egész árja térségét is.
A múltat a jelent és a jövőt látó bölcsek szerint az öt Pandava valószínűleg életben van, s útjuk Panycsálába vezet. Panycsála királya, Drupad fiú gyermek áldás adó áldozat bemutatására készül. A rossz hír azonban az, hogy a hőn óhajtott fiú előtt még egy lányt el kell fogadnia.
A Varnavratai sellak palota porig égett. Eltűnt, s vele együtt a Pandavák is. A külső szemlélő számára legalábbis ez látható, és ebben a tudatban van közel s távol szinte mindenki…
Egy extra gyúlékonyságra tervezett épület lángralobbanásakor csak egy irány vezet a túlélés felé…
Miközben a Pándavák egy része rájött Purócsana mesterkedéseire, az éhségtől zavarodott Bhíma neki látott a mérgezett lakomának. A meghiúsult terv miatti végső elkeseredésében a királyi építész végül lángra lobbantotta a gyúlékony palotát.
Bishma nagyatyának szekérhajtója hívja fel a figyelmét a Varnavratában készülődő baljós eseményekre, aki nyomban a helyszínre indult. Tervük sikerének érdekében ezért Duryodhan és cinkosai a merényletet egy nappal korábbra időzítik.
Az összeesküvés fontos része, hogy apalota felgyújtása előtt a Pandavák és édesanyjuk egyszerre egyen a mérgezett ételből. A vacsora elkészült,a méreg belekerült, de a falánk Bhimán kívül senkinek sem akaródzik enni.
Varnavratában Pandu fiainak napjai békésen telnek. Hastinapurban azonban a cselszövést a király is megneszelte. Komoly fejmosásra hívatta gonosz lelkű fiát, aki védekezésképpen szülői szentimentalizmisára próbált meg hatni, nem eredménytelenül. “Tudom, hogy a szívedet eltölti az igazságérzet. Amikor csak döntened kell a boldogságom és a becsületességed között, engem ér igazságtalanság!”
Karna Kunti anya búcsúztatásakori furcsa viselkedéséből Vidura gyanút fogott, ezért kémeket küldött Anga királyának nyomába. Varnavratába érkezésükkor a Pándavákat a királyi építész egy gyönyörű palotával fogadta ugyan, de a körbevezetékor a testvérek lépten-nyomon valami furcsaságba botlottak.
A Pándavák elevenen elégetésének alattomos terve az egyenes utakat kedvelő Karnában erőteljes ellenérzést váltott ki. Kiváltképp akkor, amikor szembesül a ténnyel, hogy az áldozatok között fogadott anyja, aki valójában az édesanyja, is ott lesz.
“… Karnának azonban fenntartásai voltak. Nem tetszett neki Sakuni alattomos terve.
– Csak a gyávák folyamodnak becstelen eszközökhöz. Az erős emberek nyílt csatában szeretik rendezni ügyeiket. Ha a Pándavák az ellenségeink, akkor vonuljunk ki a csatatérre, és oldjuk meg ott a köztünk feszülő ellentéteket. Sakuni összeszorította ajkait, majd elmosolyodott.
– Gyermekem, kétségtelenül erős vagy, de ostoba is. Úgy tűnik, elfelejtetted, hogy Bhíma emberfeletti erő birtokosa. Nem emlékszel, mi történt Kámpiljánál? A Kaurava hercegek, akiknek te is ott voltál a csapatában, együtt sem tudták legyőzni Drupadát. A Pándavák közül azonban csupán négyen szálltak szembe a panycsálákkal, és diadalt arattak. Nem valószínű, hogy győztesen kerülnénk ki a csatából, ha szembeszállnánk az öt fivérrel. Jobb lesz, ha rám hallgatsz, meglátod. Karna elszégyellte magát, amikor Sakuni eszébe juttatta Kámpilját. Egy dühös kiáltás hagyta el az ajkát. Drupada rajtaütésszerűen támadt rájuk, s erősebbnek is bizonyult annál, mint amire számítottak. A Pándavák azonban szerencséjükre csak azután szálltak szembe Drupadával, miután meggyőződtek valódi erejéről. Legközelebb, ha majd a Pándaváknak kell először harcba szállniuk Drupadával, másképp alakulnak a dolgok. Karna megrázta a fejét, és kiviharzott a szobából.
– Tegyétek, amit akartok, de én nem kívánok részt venni semmiféle gyáva
ármánykodásban! – kiáltotta.
A fortélyos Sakuni számítóan és ravaszul felmérte, hogy mi a teendő a kialakult helyzetben. Rábeszélte Durjódhanát, hogy beszéljen az apjával, és érje el, hogy a Pándavákat elküldjék valahová a városból. Tudta, hogy Dhritarástra semmit sem utasítana vissza a fiának. Durjódhana lassan bólintott. Bízott Sakuni ítélőképességében. Miután nagybátyjával gondosan kidolgozták a terv minden részletét, Durjódhana elindult, hogy találkozzon a királlyal… ”
A Pándavák félreállítására szőtt terv első része megvalósult. A testvérek édesanyjukkal egy távoli városban megrendezésre kerülő fesztiválra utaznak. Arjun Dwárakából csatlakozik hozzájuk, elszakadva szeretett barátjától, Krisnától és a fülig szerelmes Subhadrától.
Unokatestvére előkoronázását Duryodhan látszólag elfogadta, bizalmasaival azonban a háttérben egy hosszútávú komplex tervet készítettek az öt Pándava végleges félreállítására, melynek húga, Dushala férjhez adása is része volt.
“Durjódhana azonban tajtékzott dühében. Hogyan hagyhatta őt figyelmen kívül az apja, amikor Judhisthirát régensherceggé avatta? Amikor tehetetlen dühe láttán Bhíma gúnyos megjegyzéseket tett rá, s ezzel még elviselhetetlenebbé tette a
helyzetét, Durjódhana, Karna és Duhsászana társaságában, Sakunihoz sietett. Megtárgyalták vele, hogyan tudnának megszabadulni a Pándaváktól. Sakuni szeme résnyire szűkült, amikor Durjódhana és társai szabadjára engedték haragjukat. Ujjbegyeit egymáshoz illesztve gondolkodni kezdett.
– Az egyetlen megoldás az – szólalt meg végül –, ha olyan helyre visszük el a Pándavákat, ahol zavartalanul végezhetünk velük. Valahogy módját ejtjük majd, hogy halálra égjenek, és azt a látszatot keltjük, mintha baleset lett volna az egész.
Durjódhana mosolyra fakadt… ”
A terv sikerült. Rukmini hercegnő végre élőben is találkozhatott szerelmével. A szöktetés befejezéséhez már csak a feldühödött Rukmi herceget és seregét kellet lefegyverezni.
“Amikor utolérte Krisnát, ostobán egyre csak ezt hajtogatta:
— Állj meg és küzdj meg velem! — Aztán megfeszítette íját, s nagy erõvel három nyilat lõtt Krisnára. Közben a Jadu-dinasztia legalávalóbb sarjának nevezte Krisnát, s felszólította, álljon ki vele, hogy jól megleckéztethesse.
— Elraboltad a húgomat, ahogyan a varjú lopja el az áldozatra szánt ghít. Büszke vagy haderõdre, mégsem tudsz a szabályok szerint harcolni. Megszöktetted húgomat, ezért most megszabadítalak alaptalan büszkeségedtõl! Húgom csupán addig lesz a birtokodban, míg örökre földre nem kényszerítelek nyilaimmal!
Rukmí õrült beszéde hallatán az Úr Krisna kilõtt egy nyilat, s elmetszette vele Rukmí íjának húrját, lehetetlenné téve számára, hogy újabb nyilat lõhessen ki vele. Rukmí azonban felkapott egy másik íjat, s újabb öt nyílvesszõt lõtt Krisnára. Miután Rukmí másodszor is megtámadta, Krisna újra ellõtte az íjhúrját. Rukmí megragadott egy harmadik íjat, de Krisna ezt is ugyanúgy hatástalanította, mint az elõzõ kettõt. Krisna ekkor — hogy egy kicsit megijessze — hat nyílvesszõt lõtt Rukmíra, majd ezt követõen újabb nyolcat, melybõl négy nyíl a négy lóval végzett, egy a kocsihajtót terítette le, a maradék három pedig Rukmí harci szekerének tetejét csapta le, a csúcsán lobogó zászlóval együtt.
Rukmí, mivel a nyilai elfogytak, kardokkal, pajzsokkal, szigonyokkal, lándzsákkal és egyéb kézifegyverekkel kezdett hadakozni, de Krisna egyiket a másik után lõtte szét nyilaival. Miután újra és újra kudarcot vallott, Rukmí felkapta a kardját, és eszeveszetten, ahogyan a légy röpül a tûz felé, Krisna felé rohant. Ám amint Krisna közelébe ért, az Úr darabokra lõtte fegyverét. Krisna ekkor elõrántotta éles kardját, s azon volt, hogy rögtön megöli ellenfelét, de Rukmí húga, Rukminí, amikor rádöbbent, hogy Krisna ezúttal nem fog kegyelmezni a bátyjának, férje lótuszlábai elé vetette magát, s fájdalomtól remegõ hangon könyörögni kezdett Hozzá.”
A menyasszonyrablás helyszíne egy félistennő, Parvati temploma. A bökkenő csak az, hogy Rukmi, a menyasszony bátyja, húgát az esküvő pillanatáig szobafogságra ítélte. A probléma áthidalásának rémisztő feladata a tehenész lánynak öltözött Arjunra vár.
” A Kundinába sereglett násznép, a sok-sok herceg és egyéb vendég mind a templom körül tolongott, hogy megpillanthassa Rukminít. A hercegek különösen égtek a vágytól, hogy láthassák õt, mert mindegyikük azt szerette volna, hogy övé legyen a lány keze. Amikor az emberek megpillantották Rukminít, lenyûgözve arra gondoltak, a Teremtõ egyenesen arra teremtette õt, hogy a vitéz hercegek mind megzavarodjanak a láttán. Termete arányos, dereka karcsú volt. Magasan ringó csípõjét drágaköves öv ölelte körül, ajka rózsaszín árnyalatba hajlott, arca páratlan szépségét pedig tovább fokozták bájos hajtincsei, csillogó fülbevalói. Testének ragyogása és szépsége olyan lenyûgözõ volt, mintha a legkiválóbb költõk versei alapján festette volna meg egy mûvész. Rukminí keblei feszesek voltak, ami arra utal, hogy fiatal lány volt, nem több tizenhárom-tizennégy évesnél. Szépségének egyetlen célja volt: hogy felhívja magára Krisna figyelmét. Bár a hercegek ámultak-bámultak lenyûgözõ szépsége láttán, a büszkeség halvány árnyéka sem vetõdött rá. Tekintete élénken ide-oda siklott, s amikor ajka ártatlanul mosolyra nyílt, fogai jázmin-bimbókként villantak elõ. Nagyon lassan haladt hazafelé, hiszen minden pillanatban azt várta, hogy Krisna felbukkan és magával viszi. Lábai kecses hattyúként mozogtak, bokacsengettyûi lágyan csilingeltek az úton.
A lovagias érzelmektõl fûtött összegyûlt hercegek majd eszüket vesztették Rukminí szépsége láttán, és ájultan potyogtak a földre lovaik és elefántjaik hátáról. Kéjes, ám reménytelen vágyakozással gondoltak Rukminí kezének elnyerésére, saját szépségüket hasonlítgatva az övéhez. Srímatí Rukminí azonban egyikükkel sem törõdött: szíve minden vágya az volt, hogy Krisna vigye õt innen magával. Amint bal kezének ujján megigazította ékszereit, s a hercegekre tekintett, hirtelen megpillantotta Krisnát. Még sosem látta Õt, de örökké Rá gondolt, s így azonnal felismerte Õt a tömegben.”
Krisnát egy rendkívül fontos dolog elrendezésére barátja, Arjun is elkíséri, ahol a kor legkiválóbb harcosára igen nehéz, sőt igazi rémisztő feladat vár. Egy menyasszony elrablására készülnek, ahol senkinek sem szabad megsérülnie.
“A Damaghosa vezette násznép több ezer emberbõl állt, s olyan elõkelõ királyok és személyiségek voltak közöttük, mint Jarásandha, Dantavakra, Viduratha és Paundraka. Mindenki elõtt nyílt titok volt, hogy Rukminí kezét eredetileg Krisnának ígérték, s hogy a Sisupálával kötendõ esküvõt a menyasszony bátyja, Rukmí tervelte ki. Azt is rebesgették, hogy Rukminí futárt küldött Krisnához, s a katonák attól tartottak, Krisna nagy felfordulást csap majd, hogy elrabolhassa Rukminít. Bujkált bennük némi félelem, de készen álltak arra, hogy szembeszálljanak Krisnával és megakadályozzák a leányszöktetést. Srí Balaráma is hírét vette, hogy Krisna — egyetlen bráhmana kíséretében — Kundina felé tart, s arról is tudomást szerzett, milyen roppant sereggel érkezett Sisupála a városba. Gyanította, hogy meg fogják támadni Krisnát, ezért testvére iránti nagy szeretetétõl vezérelve harci szekerekbõl, gyalogosokból, lovakból és elefántokból álló seregével maga is Kundina falai alá vonult.
Közben Rukminí egyre csak Krisnát várta a palotában, de sem Õ, sem a hírvivõ bráhmana nem volt sehol. Mérhetetlen aggodalmában úgy érezte, elhagyta minden szerencse. „Már csak egyetlen éjszaka van hátra az esküvõ napjáig — gondolta —, de még nem tért vissza a bráhmana, és Syámasundara sem érkezett meg. El sem tudom képzelni, mi lehet ennek az oka…” Elcsüggedve arra gondolt, Krisna talán talált benne valami hibát, s visszautasította tisztességes ajánlatát, a bráhmana pedig csalódottságában nem tért vissza. Gondolatban százféle magyarázatot talált arra, hogy miért nem fognak jönni, mégis minden percben várta érkezésüket… ”
A vízesésbe lökött Subhadra és az utána vetődő Arjun vízbe fulladását az épp időben érkező Krisna akadályozta meg. A Kalyavanával való reménytelen harc helyett ő azonban a menekülést választotta, mely szintén része volt felfoghatatlan terveinek.
“… — Ki volt ez az ember? Miért aludt ott? Hogyan tett szert olyan erõre, hogy pillantásával azonnal hamuvá égette Kálayavanát? Miért feküdt éppen egy barlangban? — kérdezte.
— Kedves királyom — válaszolt Sukadeva Gosvámí —, a barlangban fekvõ ember Iksváku király dicsõ családjában született — abban a családban, amelyben az Úr Rámacandra is megjelent —, s a kiváló Mándhátá király fia volt. Õ maga is nagy lélek volt, s Mucsukunda néven ismerték szerte a világban. Mucsukunda király szigorúan követte a bráhmanikus kultúra védikus szabályait, s mindig betartotta fogadalmait. Olyan hatalommal rendelkezett, hogy még a félistenek is nem egyszer arra kérték, köztük Indra is, hogy segítse õket a démonok elleni harcban. Így aztán a félistenek oldalán rengeteg csatát vívott a démonokkal.
A félistenek hadvezére, Kárttikeya nagyon elégedett volt Mucsukunda királlyal, ám egy napon azt javasolta neki, vonuljon vissza a háborúskodástól, s pihenje ki magát, hiszen annyit hadakozott már a démonokkal.
— Kedves Mucsukunda király! — fordult hozzá. — Mindenedet feláldoztad a félistenek kedvéért. Csodálatos birodalmadat, melyet ellenség soha meg nem támadott, elhagytad, lemondtál a fényûzésrõl, minden vagyonodról, és soha nem törõdtél személyes vágyaiddal. Oly sokáig voltál távol birodalmadtól, oly régóta tart már a démonok ellen, a félistenek oldalán vívott harcod, hogy feleséged, gyermekeid, rokonaid, minisztereid már mind eltávoztak az élõk sorából, idejük valamennyiüknek lejárt. Az idõ eljár, senkire sem vár. Minden rokonod eltávozott már; hiába térnél vissza otthonodba, senki élõt nem találnál a tieid közül. Nagy úr az idõ, hatalmas és erõs; mivel az Istenség Legfelsõbb Személyiségét képviseli, erõsebb a legerõsebbnél. Az idõ nem ismer akadályt, s a maga finom, észrevétlen módján bármit meg tud változtatni. Senki nem tudja megállítani. Ahogyan az állatidomár kénye-kedve szerint idomítja állatait, úgy az idõ is tetszése szerint alakítja a világ dolgait. Senki sem képes meghiúsítani a mindenek feletti idõ elrendezéseit.
A félisten ezután azt kérte Mucsukundától, kívánjon tõle bármit, egyetlen áldást kivéve: a felszabadulást. Egyetlen élõlény sem ajándékozhat felszabadulást, csak az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Visnu. Emiatt nevezik az Úr Visnut, vagyis Krisnát Mukundának, a felszabadulás adományozójának.
Mucsukunda király hosszú évek óta nem aludt, s a folytonos háborúskodásban nagyon kimerült. Ezért aztán amikor a félisten felajánlotta, hogy áldásában részesíti, csupán az alvásra tudott gondolni.
— Kedves Kárttikeya, félistenek legkiválóbbja! — válaszolta. — Aludni szeretnék, s a következõ áldást kérem tõled: ruházz fel engem egy olyan képességgel, hogy puszta tekintetemmel porrá égethessem azt, aki megzavarja álmomat és idõ elõtt fölébreszt. Ezt az áldást kérem tõled.
A félisten teljesítette kérését, s mély, pihentetõ álmot ígért neki. Mucsukunda király ezután a barlangba vonult… ”
Subhadra szerelmes. Hazautazáshoz készülődik, s ettől a tervétől Arjun naívan közönyös viselkedése sem tántorítja el. A Dwárakába vezető utat azonban Kalyavan démon serege zárta el. Kunti kérésére Arjun elkíséri Subhadrát a veszélyesnek tűnő útra, ahol a démon jóvoltából még közelebb kerülnek egymáshoz.
“… Egyszer Garga Munit, a Jadu-dinasztia papját sógora kigúnyolta. Amikor a Jadu-dinasztia királyainak fülébe jutott az eset, jót nevettek Garga Munin, aki ezért nagyon megharagudott rájuk. Elhatározta, hogy olyan fiat fog nemzeni, aki nagy veszedelmet hoz majd a Jadukra. Kedvében járt az Úr Sivának, aki ezért megáldotta egy fiúgyermekkel. A fiút, Kálayavanát, Garga Muni egy yavana király feleségének méhében nemzette. Kálayavana egyszer megkérdezte Náradától: „Kik a világ legerõsebb királyai?” Amikor Nárada elmondta neki, hogy a Jaduk a legerõsebbek a világon, Kálayavana megtámadta Mathurá városát, éppen akkor, amikor Jarásandha a tizennyolcadik ostromára készült. Kálayavana nagyon szeretett volna hadat üzenni egy olyan királynak, aki méltó ellenfele lehetett volna a csatában, de addig még nem talált ilyet sehol a világon. Miután Nárada mesélt neki Mathuráról, úgy döntött, hogy az lesz a legbölcsebb, ha harmincmillió yavana katonával vonul a város ellen… ”
Yudhishtir trónörökössé avatása végül mégis csak megtörténik. Duryodhana ennek ellenére sem adja fel a trón megszerzésére irányuló törekvését. Bhisma nagyatya már már beteljesültnek látja a Hastinapuri trón felé vállalat kötelességét, mikor édesanyja, Ganga nem várt eseményekre és egy különleges szereplő megjelenésére hívja fel a figyelmét.
“…Miután Akrúra elment, Dhritarástra a hallottakon tűnődött. Való igaz, hogy Pándu fiai a trón jogos örökösei. Ez tagadhatatlan tény. Közülük a legidősebb, Judhisthira, különösen alkalmas az uralkodásra. Dhritarástra maga is tisztában volt vele, hogy a herceg kimagasló becsületességről, türelemről, kedvességről és rendíthetetlen kötelességtudatról tett tanúbizonyságot. Fivéreivel együtt az emberek kedvence volt. Nagyon szerették Pándut, és egyértelmű volt számukra, hogy ő tért vissza közéjük a fiai alakjában. Mindenütt azt mondták az emberek: leghőbb vágyuk, hogy Judhisthira kerüljön a trónra. Dhritarástra maga is fültanúja volt, amint ilyenekről beszéltek: – Most már van egy trónörökösünk, egy uralkodásra tökéletesen alkalmas herceg. Miért maradjon a vak Dhritarástra a király? Ültessük trónra a jámbor Judhisthirát, s ő minden bizonnyal igazságos és jóakaratú uralkodó lesz majd.
Kétségek között őrlődve Dhritarástra Bhísmához, Vidurához és a
bráhmanákhoz fordult tanácsért. Mindenki ugyanazon az állásponton volt: Judhisthirát kell trónörökössé kinevezni. A szertartást hamarosan el is végezték, s a nép boldogsága nem ismert határokat… ”
A becsület útján járót könnyen az ujja köré csavarja a szavakkal bűvészkedő becstelen “barát”, vagy feljebbvaló. Ilyen helyzetben csak egy olyan józan személy képes tapintatos, ám hatékony segítséget nyújtani, mint Arjun.
“… – Drága királyom – mondta neki Akrúra –, csupán azért kerültél a trónra, mert fivéred, Pándu, túl korán eltávozott az élők sorából. Következésképp először is Pándu fiainak áll jogában, hogy trónra lépjenek. Nem szabadna hát mostohán bánnod velük, és kizárólag a saját fiaid érdekeivel törődnöd.
Ezután azt tanácsolta Dhritarástrának, hogy az erkölcs szellemében
kormányozza birodalmát. Alattvalóival egyenlően kell bánnia, legfőképpen éppen a Pándavákkal, akik saját unokaöccsei és a trón jogos örökösei. A közvetlen hozzátartozóink iránti túlzott ragaszkodás a tudatlanság eredménye. A világ minden teremtménye egyedül születik és egyedül hal meg. Élete során megtapasztalja saját jó és rossz tettei eredményeit, élete végén pedig elhagyja jelenlegi testét, hogy egy újat öltsön magára. Az a hiedelem, hogy az ember egy másik emberből jön létre, nem egyéb puszta illúziónál.
Dhritarástra csendben hallgatta Akrúra szavait. Megértette azok rejtett
jelentését is. A Vrisnik minisztere világosan megmondta: a Pándavák az erény és az igazságosság letéteményesei, s ha nem jól bánik velük, csak bánat lesz az osztályrésze. A király lehajtott fejjel hallgatta, amint Akrúra befejezte mondandóját:
– Ha a saját fiaidnak kedvezel, ó, földkerekség ura, annak hátterében csupán a tudatlanság áll. Hogyan is remélhetnél hát bármiféle kedvező eredményt? A tudatlanság mindig bánathoz vezet. Cselekedj hát erényesen, és bánj úgy Pándu
fiaival, ahogy az nekik kijár.
– Ó, bölcs Akrúra – sóhajtott fel Dhritarástra –, szavaid olyanok, akár az istenek halhatatlanságot hozó nektárja. Az idők végezetéig el tudnám hallgatni őket. Kétségtelenül igaz minden, amit mondtál. Ám ahogyan egy embert, aki a halál kapujában áll, már nem mentheti meg az istenek nektárja, úgy a tanításaid sem maradnak meg már az én szívemben.
Dhritarástra beismerte, hogy a fiai iránti ragaszkodása miatt előítéletekkel van tele a szíve. Elmondta Akrúrának, reménytelennek tartja, hogy valaha is felül tudjon emelkedni ezen a ragaszkodáson… ”
Drupada foglyul ejtésével egyértelművé vált Yudhishtir herceg egyedülálló trónörökösi rátermettsége. Az uralkodói poszt betöltése felé vezető úton ugyan őt csakis a becsület, a kötelességtudat és az erény vezérlik, sikereinek látványa irigyeiben, s kiváltképp Duryodhanban mégnagyobb ellenszenvet ébreszt.
Epizódok leírásának forrása
Interaktív, valósidejű 3D műholdtérkép 
klikk a képre
