A szarvakkal ellátott kígyó egy elképesztően érdekes teremtmény, de nem csak azért, ahogyan viszonylag ismerjük, hanem mert az ősi szövegekben is szerepel a világ megannyi részén.

Más és más néven, de Észak-Amerikában, Egyiptomban, Mezopotámiában és Európában egyaránt találkoztunk már a szarvas kígyóval.

De vajon ki vagy mi lehet valójában? Miért volt ekkora hatással az őseinkre? Vajon a szarvakat viselő kígyó valamilyen módon kapcsolódik a rejtélyes Kígyók Népéhez?

A bennszülött amerikai indiánok és a szavas kígyó sziklavésetei

 Az amerikai őslakosok körében a szarvakat viselő kígyóra egyfelől úgy tekintenek, mint egy veszélyes vízi teremtményre, másfelől az eső és a termékenység szellemére, aki a földrengéseket és az áradásokat uralja.

Sok különböző törzs számára volt ismert Amerika szerte, de az állatok emléke még mindig él a szájhagyományban, különösen Délkelet-Woodlands és a Nagy-tavak vidékén.

Egy szarvas kígyót ábrázoló kőszikla a Pony Hills-nél és a Cook’s Peak-nél Új-Mexikóban. Image credit: Wikipedia

 A szarvas kígyóról szóló legendák különböznek egymástól, azonban a legtöbb esetben az állatot egy hatalmas pikkelyes, sárkányszerű kígyóként írják le szarvakkal és hosszú fogakkal. Vajon az összes ilyen történet egy valódi, mára már kihalt állatról szól?

 Elképzelhető, tekintve, hogy az amerikai őslakosok mindig is különleges kapcsolatot ápoltak a Természettel, ugyanakkor viszont vannak olyan tudósok, akik szerint a szarvakat viselő kígyó egyszerűen nem több egy mitológiai szellemnél.

 Szarvakat viselő kígyót ábrázoló sziklavésetekre bukkantak Új-Mexikóban, Alabamában, Mississippiben és más államokban is.

 Univerzális volt az ősi szarvasjelkép

 A szarvak a természet elsődleges erejét reprezentálják, a megállíthatatlan erőt és a fenséget fejezik ki az emberi történelemben. A szarvak ennek a hatalomnak a szinonimái.

 A szarvval rendelkező állati istenségek jelentős szerepet játszottak a korai műveltségekben, amelyekben az erőt sugározták az ősi világ civilizációiba: gondoljunk csak a sumér bikaistenségeknek vagy az egyiptomi kos- és bikaisteneknek a misztériumaira.

 Számos ősi istenséget, embert és állatot jelenítettek meg szarvakkal.

Mózesnek és Nagy Sándornak is voltak szarvai.

Európai szarvas istenek és állatok

 Európában számos olyan mitológiai lénnyel találkozhatunk, akikről úgy vélik, hogy szarvakkal rendelkeztek.

 Cernunnos, a kelta mitológia egyik istene két szarvasagancsot hordott a fején. A szarvas Cernunnos istent, akinek kultusza a legszélesebb körben tanúsított, általában kos- vagy szarvasaganccsal ábrázolják, a földre kuporodik, tartása valójában a Buddháéra emlékeztet, teste pedig emberi test a kelta mítoszban.

Egy „Cernunnos”-típusú alak a Gundestrup Üstön. Image Credit: Wikipedia

 Nincs egy bizonyos rá vonatkozó mítosz sem, mivel csupán egy képe maradt fenn. Nevének a „cer” része, amely az agancsaihoz kapcsolódik, jelenti, hogy „szarvakkal rendelkezik”. Főként az ősi Galliából (a ma modern Franciaországból) származó faragott szobrokon és domborműveken található meg, ugyanakkor a legtisztább képe az ezüst fogadalmi üstön, a Gundestrupi Üstön látható, melyről egyik másik cikkünkben írunk.

 Emellett léteznek olyan mítoszok és legendák, melyek Herne-ről, a Vadászról szólnak, aki egy rejtélyes mitikus lény volt. Azt beszélték róla, hogy a Windsori erdőben és a Berkshire angol megyében található Nagy Parkban lakik.

 William Shakespeare úgy ír róla, mint aki egy „szellem” és „olykor egy őr … a Windsori erdőben”, akit sokat látni, „amint egy tölgy körül sétál, nagy érdes szarvakkal” éjféltájt télvíz idején.

A szarvas kígyó Mezopotámiában és Egyiptomban

 Ningishzida, a növényvilág és az alvilág istene, miként minden valószínűség szerint Ereshkigal istennő fia, akit olykor szarvakart viselő kígyóként is ábrázolnak.

 Az egyiptomi Hathort is szokták ábrázolni olyan tehénistennőként, akinek szarvak ülnek a fején, melyek közé Ureusz-kígyóval rendelkező napkorong van elhelyezve.

 Ezeknek az ábrázolásmódoknak nem lehet semmilyen kapcsolatuk az őslakos amerikaiak számára ismert szarvas kígyókkal, de ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a különféle szarvakat viselő lények világszerte megjelennek.

Az egyiptomi Hathor istennő

 Nem volna szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a rejtélyes kígyó nép minden civilizáció számára ismeretes volt. A Föld különböző részein jelent meg, így Nagákként Indiában, Amaruként Dél-Amerikában, Quetzalcoatlként (Tollaskígyóként) Mexikóban, Djedhiként Egyiptomban, Lungként Kínában és talán Viperaként Britanniában. A bölcsesség kígyóit pedig szívélyesen fogadta az őslakos nép és a „kígyóprófétákként” imádták őket.

Fordította és szerkesztette: Száraz György
 Forrás / Original article: ancientpages.com"