Fiatal koromban, volt egy érdekes álmom. Azt álmodtam, hogy állok egy konyhaszéken, mert kicsi voltam és nem értem fel az ablakot. Az ablakon keresztül láttam az éjjeli égboltot, számtalan csillaggal. Elmerengtem a látványon… csendet és békét éreztem. Végtelen csendet és végtelen békét. A semmiből egyszer csak egy hang kérte a fejemben, hogy válasszak egy csillagot, mert ő fog majd vezetni engem. Hirtelen az egyik csillag fényesebb lett és szinte kérte, hogy válasszam őt. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy életemben először egy komoly döntést kell hoznom.
Több volt ez egy egyszerű döntésnél. Nem egy felszínes „rámutatok és ennyi” vagy „kiválasztom és kész”, mert megy az élet tovább és holnap már el is felejtem, mert holnap majd megint választok… mint amikor azt döntöm el, hogy csíkos vagy kockás inget vegyek fel…
De ez más volt… egy olyan döntés volt, amire még most is emlékszem, mert emlékeznem kell rá… és mindig emlékezni fogok rá. Eszembe juttatta a Döntésemet. Mi volt az a pillanat az Életemben? Mit határozott meg és miben változtatta meg a világomat?
Lehet, Neked is volt egy ilyen pillanat valamikor réges-régen az Életedben… ha ismerősek lesznek majd a sorok, akkor hozzád szólok. Hozzád, akinek mindig idegen volt ez a világ…
Volt egy hely a Létben, ahol Szeretet és Fény vett körül. Otthonodnak mondanád most földi szavakkal. Nem ismertél olyat, mint félelem, szenvedés, árulás és kín… Nem tudtad, hogy léteznek. Senki sem tudta, hogy léteznek, mert a jelenben, amely oly régóta létezett, ahol a múlt volt a jövő is, nem voltak jelen ezek a dolgok… csak Fény volt és Szeretet hozott létre mindent a Bőségben. Amikor a végtelen szabad akarat elérte a káosz határát és egy döntés szikráját hozta létre valaki, egy villanás alatt megváltozott minden az Univerzumban.
Sokan estek áldozatául a döntésnek és kerültek csapdába… az árnyékok világának csapdájába, amelyet annak a bizonyos döntésnek a szikrája hozott létre. Egy olyan világ ez, ahol árnyéka önmagának az emberi lény és valódi lénye, otthona, a Szeretet és a Fény távol került tőle. Mintha az álmukat álmodnák és nem az Életüket élnék. Itt létezik csak szenvedés és félelem… egy rémálom, amely délibábként sugallja csak a Szabadságot a börtönben. De sohasem szabadok, mert a döntés már nem az övék. Újra és újra ugyanoda születnek, szenvednek és sírnak…
Sokan hoztak meg akkor egy másik döntést is, lehet te is… hazahozni mindenkit, segíteni. Elmenni és újra Egységbe lenni. Mert Szeretet nélkül nem lehet élni…
Nem tudtad mi vár majd ott rád. Nem tudtad milyen lesz az árnyvilág. Nem tudtad, hogy ott maradsz-e örökre. Sem azt, hogy meddig tart a küldetésed. De tudtad, hogy a Döntésednek az ereje, amit létrehoztál a Lelkedben olyan erőt és bátorságot ad, amely megvéd téged mindenkor. Tudtad, hogy a Forrás Szereteténél és Áldásánál soha nem lesz erősebb az Univerzumban és te megkaptad azt. A hit és remény üzenete, amelyet elvittél magaddal arra a helyre, mindig kinyitja majd a börtönajtókat, megnyitja a szíveket és felébreszti az alvókat. Tudtad, hogy a Fény tudása lesz majd lámpásod az árnyvilágban a sötétségben, ha környékez a félelem. Tudtad, hogy az a világ uralkodni akar majd rajtad, de a Szabadság a szívedben Isteni Akarat. Tudtad, hogy nem leszel egyedül, mert társaidra számíthatsz, akikkel elindultál erre az útra. Tudtad, hogy akikért mész, társaid voltak valaha… és Egység volt közöttetek. Tudtad, hogy Lelked jelen lesz, ha hívod, bárhol és bármikor, mint Ariadné fonala és vezetve leszel. Sokan voltunk ott akkor… Lelkünkben egy Döntéssel és mindenki választott egy Csillagot…
Tudom, hogy tudod. Emlékezz! Fejezzük be végre a Küldetést…
Steve
A Fény győzelme!
forrás: 2012portal-hungary.blogspot.hu
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.