Apró léptekkel a szeretet, megértés és bizalom felé

A jövő elkezdődött!!!!

A kommunikáció az állatokkal teljes mértékben lehetséges, ha felismerjük, hogy az egész világ tudatos.

Számos állat kommunikátor van, egyre többen vannak, és egyre ismertebbek. Anna Breytenbach és Kevin Richardson (fotó) talán a legérdekesebbek, mert számos esetről értesítenek, amikor "vadállatokkal" kommunikáltak. Candi Cane Coopert gyakran hívják, hogy segítsen, amikor az embereknek nehézségeik akadnak a háziállataikkal. Sonya Fitzpatrick, Heidi Wright, Penelope Smith, Nancy Windheart és Teresa Wagner más jól ismert állat kommunikátorok a sok közül. Ezeknek az embereknek a története többnyire hasonló. Mindannyian állatokkal körülvéve nőttek fel, akikre úgy gondoltak, mint a barátjaikra. Sok állat kommunikátor mondja el a történetét, hogyan "beszélgettek" az állatokkal, hogy megismerjék a problémáikat (az állat például véletlenül megmérgezte magát, fél valamitől stb.), majd továbbították az információt a tulajdonosaiknak, akiket teljesen meglepett, hogy hogyan tudhattak róla.

Sok állat kommunikátor hangsúlyozza, hogy az állatok a tükrözés révén kiváló tanítói az embereknek, vagyis visszatükrözik nekünk a zavarainkat, hogy tisztán lássuk azokat, és remélhetőleg tanulunk belőlük.

A jelenség legújabb népszerűsége csak azt mutatja, hogy mennyire elavult és korlátozó a hagyományos tudományos materializmus. Az igazság az, hogy az egész világ tudatos. Az egész univerzum öntudatból vagy "Isteni anyagból" áll, még az állítólag élettelen tárgyak is, mint a sziklák. Ahogy egyre több és több ember veti le magáról hamis énjének béklyóit, és valósítja meg valódi természetét, a fajok közötti kommunikáció, beleértve mind az állati, mind a növényi kommunikációt, egyre gyakoribb. Ezzel együtt talán beléphetünk egy olyan korba, ahol békésen együtt tudunk élni mindenféle állattal, még azokkal is, melyekre régóta kegyetlen ragadozóként tekintünk.

Végül is a ragadozó-zsákmány, a legalkalmasabb éli túl mentalitás egy olyan gondolkodásmód, amit az emberek állandósítottak ezen a bolygón. Ha meg tudunk ettől válni és ezen gondolkodásmód fölé emelkedni, talán azt fogjuk találni, hogy a kapcsolatunk a sokféle állattal egy teljesen új életet eredményezhet.

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.com)

Számos állat kommunikátor bizonyította már, hogy teljes mértékben lehetséges kommunikálni az állatokkal (ugyanúgy, mint az emberekkel), hallva a szavaikat és gondolataikat telepatikus vagy energetikai módon.

Az állat kommunikátorok olyan emberek, akik teljes körűen képesek kommunikálni egy állattal, ahogy azt embertársaikkal teszik. A kommunikáció telepatikus és kétirányú; az állat kommunikátor képes "beszélni", gondolatokat küldve az állat irányába és "hallani", az állat gondolatait befogadva.

Állat kommunikátorok már valószínűleg hosszú ideje léteznek, szinte minden egyes kultúrában a világon. Csak a mi modern nyugati materialista kultúránk az - melyet a vallás és tudomány meghatározó intézményei befolyásoltak, melyek a valóság elkülönülésének érzékelésén alapulnak -, melynek szokatlan egy ilyen lehetőség. Ahogy azonban a következő példák is mutatják, az állati kommunikáció, más néven a fajok közötti kommunikáció egy nagyon is valós jelenség. Ezek az állat kommunikátorok képesek hozzáférni az állatoktól és állatokról olyan tudáshoz, amiről másképp nem szerezhetnének tudomást.

Anna Breytenbach egy profi állat kommunikátor, aki döbbenetes képességekkel rendelkezik az állatokkal történő kommunikációban. Az alábbi videóban Anna felidézte egy fekete párduc esetét, aki egy dél-afrikai vadmacska parkba került át. A Diabolo nevet kapta (hasonlóan a spanyol ördög szóhoz), és nyilvánvalóan egy boldogtalan macska volt. Többnyire rávicsorgott arra, aki közelebb lépett. A park tulajdonosai (Jurg és Karen Olsen, Jukani Ragadozó Park, Dél-Afrika) féltek közeledni hozzá. Felvették a kapcsolatot Annával, hogy segítsen. A párduccal történt kommunikáció után megtudta, hogy az egyik ok, ami zavarta, hogy azt hitte, valamit várnak tőle. A másik ok az volt, hogy aggódott amiatt, hogy mi történt a két fiatal kölykével az utolsó helyen, ahol fogva tartották.

Amikor Anna ezt elmondta a park tulajdonosához Jurgnek (aki kamera előtt vallotta be, hogy nem hisz az állatokkal való kommunikációban), kiborult és sírni kezdett. Megerősítette, hogy valóban volt két kölyke az előző helyen. Elmondta Annának, hogy nyugtassa meg a párducot, hogy semmit sem várnak tőle, és a kölykei biztonságban vannak. A párduc ettől megkönnyebbült egészen addig a pontig, hogy megnyílt és barátságos lett. Ezután a "Lélek" nevet kapta, ami jobban illett hozzá.

Nem volt rá mód, hogy Anna esetleg előzetesen tudhatta volna ezt az információt. Telepatikusan szerzett róla tudomást abból, amit az állat mondott el neki.

Máskor Anna egy cápával történt kommunikációjáról beszél Byron Bay-ben, Ausztráliában. Elmondja, hogyan lépett kapcsolatba egy "nagy fehér cápa tudatával", ami lehetővé tette, hogy megértsük, hogyan cselekednek a cápák, és hogy időnként miért "támadnak" meg embereket. Anna felfedi, hogy a cápák normális táplálékát túlhalászták, és ezért lecsökkent, továbbá a halászhálók lekorlátozzák őket. Így egyre több cápa egyre kisebb területen keres élelmet mint korábban, ami egy versengő környezetet teremt számukra. A cápák nagyon érzékeny lények, és amikor verseny vizisportokat űző emberekkel találkoznak (például vízisí, vagy szörf, ahol el kell kapni egy hullámot), vonzódnak ezekhez az emberekhez a frekvencia egyezés miatt. Anna azonban hangsúlyozza, hogy mivel a cápák a szájukkal "tesztelnek", amikor egy emberbe harapnak vagy tátott szájjal közelítenek felé, általában nem megenni próbálják. Összességében nem érdekli őket az emberi hús megevése, mert élvezhetetlennek találják azt.

Kevin Richardson, vagy ahogy ismert az "oroszlán suttogó" egy hihetetlen példa arra, hogy az ember hogyan tud elvegyülni az oroszlánok, tigrisek, hiénák és más hagyományosan erős ragadozó között. Kevin nagyon szoros kapcsolatban áll számos vadon élő állattal.

Az oroszlánokkal suttogó – ma már szinte csak így emlegetik a 39 éves Kevin Richardsont, akinek a keze alatt a nagymacskák kezes bárányokká változnak. A johannesburgi férfi semmiféle idomítóeszközt nem használ, szerinte ugyanis a szeretet, a megértés és a bizalom a legfontosabb. A veszélyek ellenére is együtt alszik, eszik és úszik barátaival.

Kevin Richardson 1974-ben született a dél-afrikai Johannesburgban, helybeli édesanya és brit édesapa gyermekeként. 16 éves korában kezdett el érdeklődni az állatok világa iránt, és bár az egyetemen zoológiát és tengerbiológiát tanult, sosem hitte, hogy később ezzel fog foglalkozni. Két pár hónapos oroszlánkölyök, Tau és Napóleon azonban mindent megváltoztatott: a férfi 23 éves korában, egy rezervátumban kezdett el foglalkozni velük, és rájött, hogy megtalálta a hivatását.

Richardson azóta saját rezervátumot nyitott, ahol hiénákkal, leopárdokkal és gepárdokkal is törődik. Saját bevallása szerint azonban mindig az oroszlánok álltak hozzá a legközelebb. Ez nem csoda, hiszen különleges és egyedi kapcsolata van velük: együtt eszik, alszik és játszik a nagymacskákkal. „Nagyon fontos, hogy a legtöbbjüket már kölyökkoruk óta ismerem, így volt idejük megszokni és elfogadni a jelenlétemet” –mesélte a férfi, aki mind a mai napig foglalkozik a fent említett Tauval és Napóleonnal.

Richardson munkamódszerének sajátossága, hogy önálló személyiségként kezeli a nagymacskákat, akik szerinte érzésekkel és saját társadalmi élettel rendelkeznek. Az oroszlánokkal kialakított megható viszonya jól példázza, hogy a legtöbb faj képes békében együtt élni egymással. A férfi úgy véli, nem uralkodnunk kell az oroszlánok felett, hanem szeretettel és tisztelettel kell közelítenünk feléjük. „A nagymacskákat nem lehet birtokolni, hiszen egytől-egyig érző lények. Ha figyelsz rájuk, ugyanúgy kötődni fognak hozzád, mint az emberek”

Természetesen az oroszlánok barátsága a sok szépség mellett számtalan veszélyt rejt magában. Richardson tisztában van ezzel, de az évek során megtanulta kezelni a nehezebb helyzeteket. Többször előfordult, hogy a nagymacskák megkarmolták vagy megharapták, de a férfi szerint ez azért van, mert fajtársként tekintenek rá. „Rájöttem, hogy a munkámnak sokkal több az előnye, mint a hátránya. Nincs értelme megfutamodnom”.

Az elmúlt 15 évben az oroszlán-populáció 350 ezerről 250 ezerre csökkent, de Afrika más vadon élő állatait is a kihalás fenyegeti. Richardson azt reméli, a média segítségével fel tudja hívni az emberiség figyelmét erre az égető problémára. Rengeteg dokumentumfilmben és reklámban működött közre, de kampányolt számos televíziócsatornán is. Legutóbbi filmje, a White Lion: Home is a Journey (magyarul: Fehér oroszlán: Az otthon utazás) a veszélyeztetett fehér oroszlánfajról szól.

(Kiss Gréta - Pozitív Nap)

https://www.facebook.com/notes/r%C3%A9-az-egys%C3%A9g-t%C3%B6rv%C3%A9nye/a-kommunik%C3%A1ci%C3%B3-az-%C3%A1llatokkal-megkezd%C5%91d%C3%B6tt/2165130763517933/