Gyerekkorunktól sulykolják: az oltások megvédenek minket a betegségektől. Iskolai órákon hallhattuk a heroikus történetet, miszerint feltalálásával az emberiség végleg kiküszöbölte a középkor rémét: a tömegpusztító járványokat. A legtöbben ilyenkor megkönnyebbülve sóhajtanak fel: de jó, hogy ez a zseniális találmánynak köszönhetően őseinkkel ellentétben nekünk nem kell már rettegnünk a pestistől, vagy a spanyolnáthától…
Csakhogy az ügy korántsem ilyen egyértelmű. Persze nyilván valaha az oltást tényleg emberéletek megmentésére találták fel, és akkoriban nagy tudományos előrelépésnek számított. Sajnos azonban utolérte a legtöbb találmány sorsa: hamarosan megszimatolták a benne rejlő nagy üzletet, és egy egész iparág épült rá ahol már az eredeti cél, a betegségek megelőzése nem számít, egyedül a haszon. Az oltással azonban ennél durvább módon is vissza lehet élni. Gondoljunk csak bele mekkora az orvos felelőssége, aki vakcinát fecskendez egy csecsemő karjába! Még nagyobb azoké, akik eldöntik mi legyen az injekciós tűben, miből álljon az oltás-vagy épp elrendelik kötelező alkalmazását. És ha ezek a döntésre jogosult hivatalok, kutatóintézetek rossz kezekbe kerülnek, bekövetkezhet a legszörnyűbb rémálom: az oltás akár biológiai fegyverré is válhat. Így ha az ember túltekint a rendelőkben kitett plakátokon, melyen barátságos doktor nénik, bácsik adnak szurit mosolygós kisgyerekeknek, felteheti a kérdést: vajon az oltás tényleg a betegségek megelőzéséről szól? Vagy inkább gyógyszeripari érdekekről, profitról, netán egy háttérhatalom működéséről mely a legborzalmasabb emberiség elleni bűnök elkövetésétől sem riad vissza? Már rossz jel volt, hogy az oltás, mint módszer körül már a kezdetkor sem volt minden tiszta. A technológiát 1796-ban fedezte fel a brit Edward Jenner, aki egy 8 éves kisfiú testébe tehénhimlő kórokozót fecskendezett. Mind ezt azért, mert megfigyelései szerint, aki elkapta tehénhimlőt, később kisebb eséllyel fertőződött meg az „igazi” emberi himlőtől- és tudni akarta, vajon ez csak véletlen, vagy tényleg van összefüggés. Hogy ezt egy gyermeken próbálta ki, a tudomány érdekében tett bátor kockázatvállalásnak tekinti. noha van rá egy csúnyább szó is: emberkísérlet… Fellelkesedve az új módszerben rejlő lehetőségeken, Jenner az elkövetkező évek során hatalmas embertömegeket oltott be tehénhimlővel. Munkájáért III. György angol király – akinek Jenner szépítve , csak a gyógyulásokat bemutatva tálalta a dolgot díszoklevéllel, hatalmas pénzjutalommal díjazta, és elrendelte az emberek beoltását. A feltaláló mélyen hallgatott azokról az esetekről, amikor valaki épp az oltástól lett himlős, vagy a vakcina ellenére is elkapta a betegséget. Mindkét „malőr” azóta sem ritka. Nagy számban vannak, akik a legyengített kórokozót tartalmazó oltóanyagtól rosszul lesznek, és a betegség tüneteit mutatják – az oltás tehát gyakorlatilag megfertőzi őket. De az is gyakori, hogy valaki hiába oltatja be magát például influenza ellen, a nátha szezon jövetelével annak rendje és módja szerint elkapja a vírust – pont úgy, mint mikor még nem létezett az influenza elleni védőoltás.

Amit biológiai órán nem mondtak el…

Ezekre az esetekre amikor a vakcina csütörtököt mond, vagy kimondottan ártalmasnak bizonyul – Jenner nem tudott magyarázatott adni. Nem úgy a francia kémikus, Antonie Béchamp (1816-1908), aki ellenezte az oltás módszerét, szembeszállva ezzel kollégájával, Louis Pasteurrel(1822-1895)- Pasteur ugyanis azt hirdette: a betegségeket kizárólag a kórokozók számlájára írhatjuk, semmi más tényező nincs mögöttük. Szerinte ezért az oltás igen hasznos, fontos találmány, hiszen lényege az, hogy legyengített vírust fecskendezve a betegbe megismertetjük az immunrendszerét a kórokozóval – így a szervezet egy későbbi, valódi fertőzés esetén már hatékonyan fog védekezni. Béchamp és követője, Claude Bernard(1813-1878) azonban figyelmeztettek: a betegségeknek csak egyik „bűnöse” a kórokozó, de nem az egyedüli.

Egy fertőzés bekövetkeztéhez ugyanis nem elég az illetőnek „bekapnia” a vírust, baktériumot: számos egyéb negatív körülménynek is fenn kell állnia. Így a szervezet védelmi mechanizmusainak eleve sérültnek, legyengültnek kell lennie, mivel Béchamp szerint egy egészséges immunrendszer anélkül is képes kilökni az idegen testet, hogy oltással stimulálnánk – azaz erőszakot tennénk rajta. Béchamp és Bernard ezért kritizálták az oltást, mint módszert. Hangsúlyozták: a vakcina hatása teljesen egyénfüggő, így legyengített kórokozót fecskendezni emberekbe enyhén szólva is kockázatos. A – nak talán segít az oltás, B – t nem védi meg a betegségtől, C – nek pedig kifejezetten kockázatos. Ez tehát orosz rulett, hazárdjáték – Bernárdék szerint márpedig senkinek sincs joga ahhoz, hogy emberek testi épségével, életével játsszon. Ennek nyomán az oltás módszerének egyre több kritikusa támadt a 19. században. Mindannyian azzal érveltek: ha a beoltott páciensnek eleve gyenge volt az immunrendszere, a vakcinától akár meg is kaphatja a betegséget. De egy erős szervezetű egyénnél is bajt csinálhat az oltás: összezavarja az addig jól működő védelmi rendszert. Bernard szó szerint kijelentette: az emberi szervezet egy végtelenül kényes, finom rendszer, melynek működési folyamatai még nagyrészt ismeretlenek. Egy biztos: a természet az immunrendszerünket úgy alkotta meg, hogy az a célnak megfeleljen, és „magától” is képes legyen megvédeni a testet a kórokozóktól. E harmónikus, évmilliárdok során kialakult egyensúlyba bespriccelni egy állatból kivont, vagy laborban kitenyésztett vírust olyan, mintha egy elefántot küldenénk be egy porcelánboltba. Nem meglepő módon Bernard, és Béchamp nevét egy tankönyv sem említi – szemben az oltáshívő Pasteurével, akiről mindenki hallott. Ahogy azt sem verik nagydobra, hogy Pasteur halálos ágyán visszavonta korábbi nézeteit, beismerve: „Bernardnak volt igaza! A patogén (= kórokozó) semmi, a terep (= a szervezet egyéni állapota) a minden!” Ez összhangban van a legújabb kutatási eredményekkel, miszerint egy betegség kialakulásához milliónyi egyéni – testi, lelki, személyiségi, környezeti és így tovább – faktornak kell fenn állnia: nem elég maga a gomba, baktérium, vagy vírus.

Az oltás az allergia fő bűnöse!

Konklúzió: még ha csupa jóhiszeműséget is feltételezünk az oltáspropagandától, a probléma az, hogy a vakcina módszere, mára egy elavult szemléletre épül. Ez a materialista emberkép, miszerint nem több mint egy nagy „vegyipari gyár”, melybe tetszés szerint lehet kémiai anyagokat befecskendezni, bedobálni. A gyógyszeripar számára persze ez egy végtelenül kényelmes elképzelés – csakhogy az új kutatások alapjaiban rendítik meg. Paradigmaváltás van az orvostudományban, a régi dogmák idejüket múlták, ahogy ezt egyre több orvos is elismeri. Így az amerikai dr Susan Humphires nefrológus (vesespecialista) szerint az oltás mára egy elavult, káros technológiává vált, amit sürgősen le kellene venni a módszertani arzenálról – de legalábbis kötelező helyett szabadon választhatóvá kellene tenni. A doktornő az oltások fő problémáját a következőben látja: a vakcina gyakorlatilag becsapja az immunrendszert azzal, hogy elhiteti vele, támadás alatt van – noha nincs, a „kamu” riasztás téves immunválaszokat provokál a szervezetben, körülbelül úgy, mintha egy ház riasztóberendezését ki – be kapcsolgatnánk, holott nincs valódi behatolás. Ahogy ez utóbbitól a riasztó idő előtt tönkremehet, dr Humphries szerint az immunrendszernek se tesz jót, ha legyengített kórokozókkal „vegzálják” – különösen a csecsemőknél. Miért van manapság annyi allergiás gyerek, felnőtt? Dr Humprhies főbűnösként a csecsemőkori oltást nevezi meg. Ebben a korban ugyanis a szervezet még csak tanulgatja a helyes immunválaszt, amiben van egy csodálatos, természet adta segítsége: az anyatej. Utóbbi a kicsi bélflórájával együttműködve fokozatosan megedzi az immunrendszert, megtanítva a helyes reakciót, ha a későbbiekben kórokozó hatolna be. Sajnos azonban csak tanítaná, mert az oltás közbeszól.

A baba még csak „félkész” immunrendszere nem tudja értelmezni a bejutatott mesterséges – tojásból, állatokból kivont, ma már gyakran génmanipulált vírust és szó szerint megbolondul tőle. Ettől kezdve képtelen lesz megkülönböztetni a szervezetbe kerülő ártalmatlan anyagokat, a tényleg veszélyesektől – így kórokozónak nézi például a virágport vagy a macskaszőrt, és általános riadót fúj a kilökésére. Ezt hívják allergiának. A doktornő figyelmeztet: az oltás durván „belerondít” a kicsik még labilis immunrendszerébe, összezavarva benne egy csomó, ma még nagy részt ismeretlen folyamatot. Így ne csodálkozzunk, ha egyre több gyerek, és felnőtt kap egy szúnyogcsípéstől életveszélyes ödémát, vagy egy szem mogyorótól allergiás sokkot – szemben őseinkkel, akiknek kutyabaja se volt ezektől. Oltásellenessége okát dr. Humprhies így foglalja őssze: „ Az orvosoknak soha nem tanították meg az egyetemen azt, hogyan kell vigyázni az ember immunrendszerére. Felnőtt egy egész társadalom, úgy, hogy senki nem ismeri az immunrendszer működését. Ezért kitalálták az oltóanyagokat. Az emberek ugyanis azt hiszik, hogy a természet nem működik jól.”

Ideggyilkos baktérium a vakcinákban!

Az oltások nem csak nem védenek – legfeljebb a gyógyszergyárat gazdagítják – de akár még árthatnak is. Ezt egy igazi bennfentes, dr Maurice Hillermann állította, aki éveken át volt a Merck gyógyszergyár vakcinarészlegének igazgatója. A bűntudattól gyötört felsővezető kamerák előtt tálalt ki a cég sötét ügyeiről: a Hepatitis B – oltásuk AIDS vírussal volt fertőzve, más vakcinákban pedig rákkeltő kórokozók voltak. Dr. Larry Palevsky gyermekorvos maga is szorgalmasan oltogatta kis pácienseit. Egészen addig, mígnem egyszer feltűnt neki: néhány csecsemő az injekciót követően nem tart szemkontaktust. Kutatni kezdte az okot, végül rájött: a vakcinák egyes hatóanyagai megzavarhatják a gyerekek fejlődő idegrendszerét, így például autizmust okozhatnak. A doktor soha többé nem adott be oltást senkinek – ehelyett azóta is olyan csöppségeket kezel, akiknél az oltás miatt alakult ki idegrendszeri betegség.
Dr. Garth Nicholson több mint 600 szakirodalom publikáció és 14 szakkönyv szerzőjeként aligha nevezhető kívülálló dilettánsnak. Pedig ő is vakcina ellenes, amióta a hírhedt GWS (Gulf War Syndrome, Öböl Háború Szindróma) nevű rejtélyes betegséggel foglalkozott. A GWS kimondottan az 1991 – es háború veteránjait és családtagjait sújtotta a tünet együttes főleg idegrendszeri tünetekkel, fejfájással, egyensúly – és alvászavarokkal, zavart viselkedéssel jár. Kutatva vajon mi okozta a katonák titokzatos betegségét rájött: az Öböl háborúban az amerikai hadvezetés egy (mycoplasma) nevű baktériumot akart bevetni, mint biológiai fegyvert. A kórokozó nem halálos csak legyengíti az idegrendszert, az USA így akarta harcképtelenné tenni az ellenséget. A fegyver azonban visszafelé sült el. Mikor a háború végén az amerikaiak felrobbantották a veszélyes anyagot tároló bunkereket, a saját katonáik is megfertőződtek a kórokozóval. Dr Nicholson azonban igazán akkor döbbent meg, mikor ugyanezt a baktériumot több, az USA – ban népszerű vakcinában is kimutatta. Fogas kérdés: hogy kerül a mycoplasma egy oltásba? Újabb kutatások szerint bizonyos oltások akkor is tönkreteszik a páciens idegrendszerét, ha senki nem csempészet beléjük mycoplasmát. A legsúlyosabb vádlott az MMR – vakcina: az a komplex oltóanyag, melyet kanyaró, mumpsz, és rubeola ellen adnak be csecsemőkorban világszerte. Veszélyességéről a hír futótűzként terjed a szülők közt, amióta az amerikai CDC (Járványügyi Hivatal) kutatóorvosa dr. William W. Thompson elismerte: az általuk kiadott 2004 – es tanulmány eltitkolta és meghamísította azokat az adatokat, melyek szerint a háromkomponensű vakcina szoros összefüggésben áll az autizmussal. Manapság már szinte minden ellen kitalálnak vakcinát: lassan oda jutunk, hogy a legegyszerűbb náthától a migrénig megelőzés helyett rögtön oltásért kiáltanak. Sőt, még a pszichés problémákra is megoldást nyújt az oltásipar: kifejlesztették a világ első stressz elleni vakcináját.

A még kísérleti stádiumban lévő oltóanyag az emberi homloklebenyből irtaná ki a területet, mely a negatívnak mondott szenvedélyeinkért – például a „haragért” felel. Kérdés az, hogy kinek áll érdekében egy teljesen szenvedélymentes, engedelmes, zombiszerűen apátiás emberiség? Robert Sapolsky, a Stanford Egyetem neurológusa – a fejlesztő szerint persze szó sincs erről: az oltás célja a, „koncentrált nyugalom” kiváltása lesz, hogy a páciens többé semmin se húzza fel magát. A „bólogató Jánosokból” álló nemzedék kialakítása talán nem is olyan távoli jövő. Sapolsky szerint harminc éven belül bevetésre kész lesz az „agyevő” oltás – illetve egy másik módszer is, melynek lényege, hogy egy kémiai szikével kivágják az emberek homloklebenyéből az érzelmi ellenállásért – a nemet mondásért – felelős területet.

Összegzés!

Azért érdemes lenne belegondolni: ha egyszer van immunrendszerünk, miért kell legyengített kórokozókkal „piszkálni”? Nem lenne jobb egyszerűen a természet által megadott képességeinkre hagyatkozni, és engedni, hogy a betegségeket a szervezetünk maga védje ki? Van aki szerint az oltáspropagandának pont az a célja, hogy az emberi immunitást elsorvasszák az egyre többféle, egyre bizarrabb összetevőjű vakcinával. Hiszen a gyógyszeriparnak vásárlókra van szüksége, mégpedig betegekre – hiszen az egészséges ember aligha megy a patikába. A terv úgy tűnik működőképes. A rotterdami Erasmus Központ munkatársai oltott, és oltatlan gyerekeket vizsgáltak meg 6 és 14 éves kor között. Az eredményen ők is meglepődtek: azoknak a kicsiknek az immunrendszere, akik nem kaptak influenza elleni védőoltást, sokkal többféle, és erősebb antitestet termelt, mint oltott társaiké. Ha a szervet generációkon át megszokja, hogy nem kell kivédenie az influenzavírust hiszen úgy is kap vakcinát ellene, abba hagyja a saját antitest termelését. Ennek következménye, unokáink, dédunokáink, mivel szervezetük az oltás mankójára támaszkodva nem tanult meg a nátha ellen védekezni, a legegyszerűbb megfázásba is belefognak halni. És ezzel visszatértünk a sokat szidott, lenézett középkorba, amikor is egy könnyű meghűlésbe is belehaltak az emberek. A kérdés az, kik és miért akarják összezavarni vegyszerekkel azt, amit a természet zseniálisan megalkotott? Miért viselnek háborút az emberiség immunrendszere ellen? A kérdések persze költőiek, a válaszokat pedig majd a tények szolgáltatják.

(Hihetetlen magazin 2020 Júniusi különszáma)